Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

ne közvetlenül Szálasival beszélni.

406 Én, bár Szálasit személyesen nem ismertem, a közvetítésre vállalkoztam. Másnap telefonon érintkezésbe léptem Gerával, megmondottam neki a német követ kívánságát. Gera arra kért, hogy személyesen adjam át Szálasinak ezt a kívánságot. Harmad- vagy negyednapon meghívtak az Andrássy út 60-ba, és akkor vagy Gera vagy Csia bemutatott Szálasinak. Most jut eszembe, hogy Henney Árpád is ott volt a szobában. Ekkor kérdezte meg tőlem Szálasi, hogy nekem honnan van összeköttetésem Veesenmayerral. így került szóba a Szentirmay-féle eset. Politikai ügyész kérdésére: Velem Otto Morré külügyi igazgató közölte annak idején, hogy Veesenmayer magas állású személyiség Németországban és a diplomáciai vonalon van anélkül, hogy hivatalos megbízatása volna. Semmiféle titoktartást éntőlem erre nézve nem kért. Ezt a tudomásomat a vádlottal én nem közöltem, hiszen életemben először Szentirmayéknál, a szóban forgó estén találkoztam vele, és egész este egy szót sem beszéltünk egymással. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ a Bp. 307. §-a értelmében tanú elé tárja az ügyészségen tett vallomását. WALTON: Azt és a most tett vallomásomat teljes egészében fenntartom. VÁDLOTT: A tanácsvezető bírónak a Bp. 305. § 3. bekezdésében foglalt figyelmeztetése után a tanú vallomására észrevételt nem tett. A népbíróság a felek egyöntetű indítványára a tanú megesketését a Bp. 311. § 1. bekezdése értelmében elrendeli. A tanú a Bp. 217. § 3. bekezdése értelmében történt ismételt figyelmeztetés után az esküt az előírt módon letette. Belép Gál Csaba, 53 éves, báni születésű, budapesti lakos, jelenleg háborús bűntett miatt előzetes letartóztatásban van, nős, gépészmérnök, érdektelen tanú, aki a Bp. 210. §-ának 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakban tesz vallomást: GÁL: 1944 tavaszának a végén Szálasi említést tett nekem arról, miszerint Imrédy dr. Walton előtt olyan kijelentést tett, hogy belső kibontakozás a németek nélkül nem történhetik. Ez állítólag egy vacsorán történt volna. Szálasi erről a dologról velem az Andrássy út 60. számú párthelyiségében beszélgetett, amikor köztünk az általános politikai helyzetről volt szó. Részletesebben erre az alkalomra nem emlékszem A nyilasok a párt nagytanácsa 1944. április 1-i ülése alkalmából Budapesten tüntettek, követelték Szálasi és a párt hatalomra juttatását, és éltették a német megszállást. Veesenmayer és Szálasi találkozóját utóbbi szorgalmazta és március 31-én sürgős megbeszélést kért a birodalmi meghatalmazottól. Első összejövetelükre április 3-án, a német követségen került sor. - A nyilaspárt helyzetére és politikájára 1944. március 19. után lásd Lackó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták 1935-1944. Budapest, 1966, Kossuth Könyvkiadó. 313. és 314. p., valamint „Szálasi naplója". A nyilasmozgalom a II. világháború idején. írta és összeállította Karsai Elek. Budapest, 1978, Kossuth Könyvkiadó. 153. és 154. p.