Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

miniszterek. Horthy azonban a felelősséget magának vindikálta" - vallotta később Imrédy. A miniszterelnök érezte a kormányzó növekvő bizalmatlanságát, ezért hangoztatta valamennyi év eleji megnyilatkozásában iránta való hűségét, és elhárította a vezéri ambíciók vádját. Szavai azonban nem estek egybe cselekedeteivel. A kormányzó kü­lönösen zokon vette, hogy Imrédy több fontos törvényjavaslat esetében elmulasztotta kikérni előzetes hozzájárulását a parlamentben való benyújtás előtt. Nemcsak állam­fői jogainak csorbítását látta ebben, de némelyikkel tartalmilag sem értett egyet, kü­lönösen vonatkozik ez Imrédy földreform-elképzeléseire, és bizonyos mértékig a má­sodik zsidótörvény tervezetére. Kánya értesülése szerint Imrédy egy előterjeszté­sének visszautasítása kapcsán szóvá tette Horthy előtt a „régi bizalom" hiányát, mire a kormányzó közölte vele, hogy „... tényleg megingott a bizalma, mert a zsidó- és földreform-törvény életbevágó paragrafusairól nem referált neki". 41 Nem hagyható figyelmen kívül Horthyné és Imrédyné vetélkedése sem, ami befolyásolta férjeik vi­szonyát is. A miniszterelnök helyzete az új év első hónapjának végére minden tekintetben tarthatatlanná vált. Eltávolításának legcélszerűbb módját, amely eleve kizárhatja az 1938. novemberi végkifejlet megismétlődését, Rassay Károly liberális politikus és újságíró találta meg. Be kell bizonyítani, hogy a kormányfő zsidó származású! Mi vagy ki adta neki ezt az ötletet, hitelcsen nem állapítható meg. Valószínű, hogy a mindentudó pesti pletyka már korábban is suttogott a nem teljesen árja ősökről, és Rassay előtt már többen kísérleteztek ilyen irányú puhatolózással, azonban ered­ménytelenül. Neki viszont sikerült hitelesnek tűnő adatokat produkálni Imrédy egyik dédszülőjének feltételezett zsidó eredetéről. Imrédy tudott arról, hogy ellenfelei szár­mazását firtatják. Kolosváry-Borcsa Mihály már december 20-a után figyelmeztette őt erre, sőt röpcédulák is megjelentek, melyek családfáját „nem éppen előnyös" szín­ben rajzolták meg. Kálmán fivére az év végén viszont elégedetten tért haza Csehor­szágból, egy hivatalos német okmánnyal felszerelve, mely szerint a „vád" hamis. Imrédy 1939. január 15-én bajai beszédében mindenesetre szükségesnek vélte, hogy a közkézen forgó röpcédulák adatait a széles nyilvánosság előtt cáfolja meg. Ezzel egyet biztosan elért: akinek eddig eszébe sem jutott, hogy az ő származásán töpreng­jen, az is gyanúsnak találta a kéretlen önigazolást. Bethlen István és politikai környezete előtt nem volt titok, hogy a kormányzó meg akar szabadulni Imrédytől, de lemondatásához olyan érvre van szüksége, amelyet a németek nem kifogásolhatnak. Horthy István 1939. február 12-én, egy vadászaton ki­fejezetten felszólította Zsitvayt, tegyenek végre valamit: „Kérve kérlek, kedves bá­tyám, ... segíts apámnak, hogy úrrá tudjon lenni az őt két és fél hónapja emésztő prob­lémán. Mi, a családja, aggódunk érte! A német intervenciót nem bírja saját erejéből Imrédy vallomása. Jelen kiadvány 223. p. 41 Jungerth-Arnóthy Mihály: Moszkvai napló. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzete­ket írta Sipos Péter és Szűcs László. Budapest, 1989, Zrínyi Katonai Kiadó. 283. p.

Next

/
Thumbnails
Contents