Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

megemészteni, kiheverni a sértett önérzete!" Zsitvay és Bethlen elhatározták, hogy „kisegítik" a dilemmából az államfőt. Bethlen még aznap este megszerezte az iratokat Rassaytól, és másnap délelőtt már be is mutatta azokat Horthynak. Az államfő az adatok hitelességére vonatkozólag nyomban információt kért a belügyminisztertől, aki a híresztelések hallatán lebonyolított előzetes vizsgálat alapján közölhette: valódiságuk nem lehet kétséges. Most már csak egyetlen lépés volt hátra - Imrédy szembesítése az okmányokkal. Horthy nem is halogatta, hogy kihasználja a régen várt lehetőséget. Magához hívatta a miniszterelnököt, aki kénytelen volt elismerni az iratok valódiságát, és tisztségéről lemondott. A következő nap még a kormányváltozáskor szokásos tanácskozásokkal telt el. Az ország közvéleménye az 1939. február 16-án megjelent reggeli lapokból értesült arról, hogy Imrédyt gróf Teleki Pál váltotta fel a miniszterelnöki székben. Imrédy a kényszerű lemondással egyáltalán nem tekintette befejezettnek politikai pályafutását. Sőt, Teleki Pál, az új miniszterelnök még jó ideig kénytelen volt elődje árnyékában kormányozni. A Magyar Élet Mozgalom március elején beolvadt a Nemzeti Egység Pártjába, amely felvette a Magyar Elet Pártja nevet. A kormánypártban mintegy 20-25 főből álló Imrédy-frakció működött, amely az 1939. májusi „pünkösdi" választások után megerősítette pozícióit. A félhivatalos kormánylapok, a Függetlenség és az Új Magyarság valójában nem Telekit, hanem Imrédyt támogatták, aki jelentős befolyással rendelkezett a kulturális életben és a közvéleményformálás egyéb területein is, így a rádióban és a filmgyártásban. Még bankelnöki és pénzügy-, ill. közgazdasági miniszteri működése idején építette ki összeköttetéseit az újonnan kialakult keresztény nagyvállalkozó- és menedzserréteggel, nemkülönben a gazdasági élet állami irányításának vezető személyiségeivel. Mint a győri program kezdeményezője, népszerű volt a tábornoki karban is. Nem létezett egyetlen olyan területe sem a magyar közéletnek, ahol ne működtek volna „beépült" bizalmi emberei. Imrédy és hívei 1939 őszén-1940 elején tartották magukat a miniszterelnök által az új világháború kirobbanása után meghirdetett „Treuga Dei"-hez, a belpolitikai fegyverszünethez. Imrédy szeptember elején hangsúlyozta, hogy „... ma az engedelmeskedés napjait éljük ... A hivatásos számonkérők nyugodjanak meg abban, hogy a történelem meghozza a vállalt felelősségről szóló számadás idejét, most azonban csak segíteni szabad a férfiakat, akik egyedül rendelkeznek azoknak az elemeknek az ismeretével, amelyek a külpolitikai helyzet megítéléséhez ... szükségesek. Hallgasson el tehát a külpolitikai kontárkodás és szűnjék meg minden praktika, amely most a mindennél fontosabb nyugalom és kötelességteljesítés légkörét zavarja."

43 A frakció tevékenysége 1940 tavaszáig alkalmi politikai vacsorákra szorítkozott. Imrédy márciusban törte meg a szilenciumot és indított nyílt támadást Teleki Pál politikája ellen. Őszinte szó a magyar-német viszonyról című cikke az Új Magyarság 42 Magyarország 1921 -1941. 470. p. 43 Függetlenség, 1939. szeptember 3.