Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
3./ Jogi álláspontom szerint ez újabb vádemelésnek azért sincs helye, mert a népügyészség hűtlenség bűntette miatt a vádiratban vádat emelt, és ez az új vád a hűtlenség bűntettének vádjával azonos tényálláson alapul. A népbíróság a védő nyilatkozata után folytatja a bizonyítás felvételt. Belép dr. Csia Sándor, 51 éves, nagybányai születésű, szentendrei lakos, nyugalmazott HÉV titkár, nős, jelenleg háborús bűntett miatt előzetes letartóztatásban levő érdektelen tanú, aki a Bp. 208. és 210. §-ának2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakban tesz vallomást: TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Mi történt 1943 őszén a Szentirmay lakásán tartott vacsora közben ? CSIA: Szentirmay Félix lakásán lefolyt megbeszélésről közvetlen tudomásom nincs, mert ott jelen nem voltam. Erről csak dr. Walton Ágoston útján szereztem tudomást. Nem tudok határozottan visszaemlékezni, vajon jelen voltam-e akkor, amikor Walton Szálasinak elmondotta a vacsorán hallottakat, vagy pedig magától Szálasitól hallottam. Az egésznek lényege abban foglalható össze, hogy az előttem ismeretlen Szentirmaynál egy vacsorán jelen volt magánemberként a Budapesten tartózkodó Veesenmayer, Imrédy és emlékezetem szerint Rátz Jenő is. Veesenmayer ott kérdést intézett volna Imrédyhez, hogy Magyarországon rendszerváltozás német segítség nélkül végrehajtható volna-e, mire Imrédy kijelentette volna, hogy nem. A másik további kérdés az lett volna, vajon Szálasi és Imrédy együttműködése lehetséges lenne-e, amire a vádlott állítólag szintén nemmel válaszolt. Ez a megbeszélés Walton és Szálasi között talán a múlt év nyarán, de feltétlenül 1944. március 19. után került szóba abból az alkalomból, amikor Walton az Andrássy út 60-ban járt, hogy találkozást hozzon létre Veesenmayer és Szálasi között. Én a magam részéről az állítólagos megbeszélésnek jelentőséget nem tulajdonítottam abból a szempontból, hogy 1944. március 19-én a németek bejövetelét azzal összefüggésbe lehetne hozni. Védő kérdésére: Nem tudok visszaemlékezni, de lehetséges, hogy Bárczy Istvánnak, akivel Szentendrén találkoztam, ezt az esetet elmondottam. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ a Bp. 307. §-a alapján a tanú elé tárja a népügyészségi vallomásának részben eltérő részét. CSIA: Hogy honnan szereztem az idevonatkozó értesülést, e tekintetben a fentiekben előadottak felelnek meg a valóságnak. 404 Vádlott a tanácsvezető bíró Bp. 305. § 3. bekezdésén alapuló figyelmeztetésére a tanú vallomására észrevételt nem tesz. Csia népügyészségi vallomásában egyértelműen úgy adta elő, hogy jelen volt Szálasi és Walton beszélgetésénél. BFL XXV.l.a 3953/1945. 108. p.
