Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

A népbíróság indítvány hiányában a Bp. 311. § 2. bekezdése alapján a tanú megesketését mellőzi. Belép dr. Walton Ágoston, 39 éves, szamosújvári születésű, budapesti (Kossuth Lajos tér 4. sz.) lakos, jelenleg háborús bűntett miatt előzetes letartóztatásban van, nős, ügyvéd, érdektelen tanú, aki Bp. 208. és 210. §-ának 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakban tesz vallomást: WALTON: Az 1943 őszén Szentirmay Félixnél tartott vacsorán a vádlotton kívül két német személyiség: Veesenmayer és Otto Braun, Ruszkay Jenő, Rátz Jenő és emlékezetem szerint Windischgrätz Lajos herceg és Kunder Antal voltjelen, s természetesen a házigazda és felesége. Én asztalbontás után érkeztem. A társaság még az asztal mellett ült, de nem volt politizálás. Azután a politikus vendegek átmentek a hallba. Ez egy nagy terem volt, amelynek egyik sarkába ültem asztalhoz a házigazdával, feleségével és Otto Braunnal, míg tőlünk kb. 8-10 méterre teljesen külön asztalnál szervírozták a feketét a politikusoknak. Én Otto Braunnal bizonyos dollárkötvények beszerzése végett tárgyaltam, ez a tárgyalásunk egy óra hosszat tartott, és ez idő alatt nem figyelhettem a másik társaság beszélgetését. Mikor Braunnal befejeztem a tárgyalást, ő is átült a politikusok asztalához, én azonban nem. Ettől kezdve figyeltem az ottani beszélgetésekre és emberekre. Veesenmayer valóságos előadást tartott egyrészt a háború akkori helyzetéről, másrészt bizonyos nemzetiszocialista ideológiáról. Roppant rózsás hangulatban festette a háborús helyzetet. A vádlott részéről is és mások részéről is csupán közbeszólások voltak. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Kállay politikája szóba került? WALTON: Nem emlékszem, hogy belpolitikáról ki beszélt és mit mondott, erről részletesen nem tudok beszámolni, ellenben az a megjegyzés ütötte meg a fülemet talán Ruszkay mondotta, talán más, hogy Szálasi bolond, Kállay és Keresztes-Fischer pedig csaló. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Ön másként mondotta el Szálasinak a történteket, öt tanú vallja ezt. Eszerint Ön azt mondotta, hogy Veesenmayer felemlítette, hogy a Kállay politikája megbízhatatlan a németek szemében, ezen változtatni kellene, és felvetette a kérdést, hogy belső erők latbavetésével lehetséges-e vagy sem? WALTON: Sem arra, hogy Kállay politikáját Veesenmayer miként minősítette, sem arra, hogy a vádlott erre valami megjegyzést tett volna, nem emlékszem. A vádlott talán összesen kétszer-háromszor beszélt. Nagyon hallgatag volt és bennem az az impresszió alakult ki, hogy a vádlott szkeptikus a Veesenmayer optimizmusával szemben. Tanácsvezető bíró kérdésére: Ezt a vacsora utáni beszélgetést Szálasinak 1944 márciusa végén mondottam el az Andrássy út 60-ban, amikor Szálasit össze akartam ismertetni Veesenmayerrel. Ő ugyanis kérdezte, hogy honnan ismerem Veesenmayert. Érdeklődésére megmondottam, hogy kik voltak jelen Szentirmayéknál, de határozottan állítom, nem mondottam neki semmiféle olyan részletet, amely Kállay belpolitikájára vonatkozott volna, hiszen erről ott nem folyt a beszélgetés. Azt elmondottam Szálasinak, hogy Ruszkay őt