Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
A folyó évi november 16. napján a népügyész által a Nbr. 11. § 1. pontjának 1. tételébe ütköző háborús bűntett miatt emelt vád 401 megdöntése végett hivatkozom: 1./ Bárczy István tanú itt elhangzott vallomásának azon részére, amely szerint a csehek fordultak a német kormányhoz a döntőbíróság kierőszakolása végett; 2.1 Bornemissza Géza tanú vallomásának arra a részére, melynek lényege, hogy mily közlést tett a tanúnak Kánya Kálmán akkori külügyminiszter az 1938. november 3-i minisztertanácson; 3./ Felolvasom a Francia Sárga Könyv 40. oldaláról a harmadik és negyedik bekezdést, amely részek a fenti vádpont megdöntésére alkalmasak. 402 Védő felolvassa az előbb megjelölt könyvrészeket és becsatolja a Francia Sárga Könyv egy példányát, amelyet tanácsvezető bíró X./2. jel alatt az iratokhoz rendel csatolni. II. A politikai ügyész által a Nbr. 13. § 5. pontjába ütköző bűntett miatt folyó hó 17. napján emelt és a népügyész által magáévá tett új vád 403 tekintetében a védő a már bejelentett semmisségi ok fenntartása mellett az alábbiakban nyilatkozik: 1./ Hivatkozom Rátz Jenő, Kunder Antal és a vád által hivatkozott többi tanúk idevonatkozó vallomásaira, amelyeknek lényeges tartalma szerint a vádlott és Veesenmayer között nem volt soha olyan beszélgetés, amely besúgásnak volna minősíthető, amelynek során a vádlott akár belpolitikai, akár gazdasági titkot ámít volna el. 2.1 Hivatkozom arra, hogy a Nbr. 13. § 5. pontja alapján csak akkor emelhető vád, ha valamilyen alakulatnak árul el valaki politikai vagy gazdasági titkot. Márpedig Veesenmayer mint a Standard vezérigazgatója jelent meg a bizonyos megbeszélésen, és ő nem tekinthető német alakulatnak. Itt arról a vádkitcrjcsztésről van szó, amely szerint Imrédy a felelős azért, hogy az első bécsi döntést a müncheni egyezményt aláíró négy nagyhatalom helyett csak Németország és Olaszország hozta. 402 A Francia Sárga Könyv. Diplomáciai okmányok 1938-1939. Magyar fordítás: Budapest, 1939, kiadja a Francia Külügyminisztérium. A védő Francois-Poncet berlini francia követ jelentésére hivatkozik 1938. X. 20-i látogatásáról Hitlernél: „A kancellár azt mondja, hogy ő meghiúsította a magyarok által óhajtott fellebbezést a müncheni négyhatalomhoz. Azt hiszi, hogy ezzel nagy veszélyt hárított el." „Ez az értekezlet - mondja - két egymással ellentétes tézis tárgyalására kényszerített volna bennünket. Arra szorított volna, hogy - tekintet nélkül jobb meggyőződésemre - a magyarok és a lengyelek érdekében szálljak síkra, hisz politikai kötelékek fűznek egymáshoz, s Mussolini is ugyanígy cselekedett volna. Önök pedig, éppúgy, mint az angolok, hasonló okokból a csehek ügyét védték volna. így három héttel a müncheni egyezmény után újabb konfliktus keletkezik, amelyet egyáltalán nem tudtunk volna megoldani ..." 403 Amely szerint Imrédy 1943 őszén, a Szentirmay Félix által adott vacsorán Veesenmayerrcl folytatott beszélgetésével elkövette a németeknek való besúgás és adatszolgáltatás háborús bűntettét.
