Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

arra törekedett, hogy kidomborítsa mozgalmának magyar jellegét. „Ősi magyar földön új magyar életet" hirdetett, amelynek letéteményese az új szervezet lenne. A „nacionalista társadalom" gondolata azt jelenti, hogy „...a nemzet fiai tisztában legyenek ... azzal a kulcshelyzettel, amelyet a Duna völgyében elfoglalunk ... azzal, hogy a Kárpátok medencéjének mi vagyunk a gravitációs központja ..." Jelszóáradatából nem maradt ki a „lelki reform" gondolata sem, amelynek lényege „...a társadalomnak az átitatása a keresztény szolidaritás szellemével, keresztény ... erkölcsök parancsolatainakjelszavával".

38 Imrédy szándéka kifejezetten az volt, hogy mozgalmát a kibontakozás első lépései után olyan párttá szervezi át, amellyel a győzelem reményében indulhat a soron levő választásokon. A Popolo d'Italia, az olasz fasiszta párt hivatalos lapja 1939. január 3-i cikkében pontos menetrendet vázolt fel az egypártrendszer kialakításának folyamatáról. Az első lépés a szociáldemokrata párt és a Népszava betiltása lenne. A továbbiak során „... bizonyos jobboldali csoportok, amelyek a nemzet vitális problémáit illetően végeredményben azonos programot vallanak a kormánnyal, de ennek ellenére nem egészen világos okokból az ellenzéken maradtak, vagy fúzióra, vagy feloszlásra kényszeríttetnek. Miután a szocialistákat kiküszöbölték, a centrumot és a jobboldalt beolvasztották a keresztény nemzeti ellenzékkel együtt, fennmaradna a demokratikus-liberális szárny, amely azonban részben már nyilvánított a jobboldali reformok felé való tendenciákat. így meghatározván az elvi álláspontokat, új választásokra kerülne sor."

39 Az ellenzék meg volt győződve arról, hogy a cikket Budapestről sugalmazták, és nagyjából fedi Imrédy tényleges terveit. Egyébként a miniszterelnök nem volt hajlandó válaszolni azokra az interpellációkra, amelyek magyarázatot és cáfolatot követeltek. 1939 első hónapjaiban a magyar politikai életben teljessé vált a felfordulás. A nyilasok nyílt erőszakos fellépése, így kézigránátos merényletük február 3-án a Dohány utcai zsinagógából távozó közönség ellen, az ismétlődő parlamenti botrányok - súlyos politikai válság kibontakozását jelezték. Imrédy a kiutat a parlament feloszlatásában látta, és a következő választásokon az új zsidó- és íoldbirtokpolitikai törvény jelszavaival indult volna. A Bethlen vezette ellenzék ezzel szemben követelte, hogy a kormány még a választások előtt oldja meg e kérdéseket, amelyek az adott időben leginkább táplálták a nyilas demagógiát. Fellépésük kedvező fogadtatásra talált a kormányzónál is. Imrédy diktátori allűrjei felkeltették Horthy személyes féltékenységét, mert sem Hindenburg, sem III. Viktor Emanuel szerepét nem óhajtotta eljátszani. „Államfői jogokat gyakorolt és ezeket nagyon kiterjedt mértékben értelmezte. Egy ízben emlékszem pl. vitám volt vele arról, hogy ki felelős az intézkedésekért. Azt állítottam, hogy a felelős Jelen kiadvány III. fejezet 8. sz. dokumentum, 509. p. 8 Órai Újság, 1939. január 19.