Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

tény irányítás alatt működjék". Az 1939:IV. tc, az ún. második zsidótörvény 1939. május 5-én lépett hatályba. Imrédy már a kaposvári beszédében új földbirtok-politikai intézkedéseket ígért. Végül hosszas huzavona és tárgyalások után az 1939. január 10-i minisztertanács jóváhagyta a parlament elé terjesztendő javaslatot. Az elképzelések szerint kb. 1 millió hold kerülne felosztásra kishaszonbérleti akció formájában. Először a parlagföldeket vennék igénybe erre a célra kártérítés fejében, majd sorrendben a külföldi állampolgárok, a zsidók, a bankok, részvénytársaságok és más jogi személyek birtokait, és csak ezek után kerülne sor az egyéni tulajdonban levő földekre. A legalább 1500 kat. hold nagyságú birtokok tulajdonosait kötelezni lehet arra, hogy mezőgazdasági müvelés alatt álló területük 1500 kat. holdig terjedő részének 20%-át, 1500^1000 kat. hold között 40%-át, 4000-8000 kat. hold között 60%-át és 10 000 kat. holdon felül 80%-át engedjék át az államnak kishaszonbérletek szervezése céljából. A kártalanítási összeg felét az érdekeltek előre készpénzben megkapják, a fennmaradó összeget 25 év alatt 3,5%-os kamattal. A novemberi pártszakadásból és kormányválságból Imrédy levonta azt a tanulságot, hogy saját vezetése alatt kell egy új politikai mozgalmat szerveznie. Ez egyúttal sikeresen vetélkedhetne a nyilasokkal jelentős tömegeket vonhatna el tőlük. 1939. január 6-án nagy izgalom uralkodott a pesti Vigadó környékén. Sorra gördültek a Vörösmarty térre az előkelőségek autói. A háromszoros rendőrkordonon csak az juthatott át, aki egy kis sárga kartonjegyet tudott felmutatni. A nagyteremben szokatlan dekoráció lepte meg az érkezőket. A pódium hátterét óriási nemzetiszínű drapéria borította, és a fehér mezőben eddig még soha nem látott jelkép díszelgett: arany kör, az apostoli kettőskereszttel és a hármashalommal, rajta egy jobbra ugró, fejét hátrafordító aranyszarvas. Az emelvény két oldalán 20-20 zászlótartó állott, különös öltözékben: fekete csizma vitézkötéses nadrággal, sujtásos kabát, fehér ing hosszú fekete nyakkendővel, lehajló szélű zsinóros Bocskai-föveg. Imrédy beszédében kifejtette, hogy olyan politikai keretet akar teremteni, amelybenjelenlegi politikai barátain és támogatóin kívül „... új erők is helyet és tért kapnak a közös munka elvégzésére". Ezért ünnepélyesen kibontotta a Magyar Elet Mozgalom lobogóját és bejelentette, hogy az irányításban még Jaross Andor, Rátz Jenő és Hóman Bálint vesznek részt. Beszédének frazeológiája már igen közeljutott a náci stílushoz. Az antiszemita fajvédelem tekintetében határozottan biológiai alapokra helyezkedett, kiemelve a faj „biológiai életfeltételeinek és fejlődési lehetőségeinek" biztosítását, amely magában foglalná a „... közegészségügy ápolását... a beteg egyedeknek és a betegségek átöröklésének veszélyével szembe való védekezést... a fajtának a gondozását és mindennek a tudatosítását is". Minden eddiginél nagyobb nyomatékkal hangsúlyozta továbbá a Führerprinzip elvét, s követelte, hogy mindenki „álljon be glédába", és vesse alá magát az „egyetlen lenyűgöző akaratnak". Másfelől Magyar Országos Levéltár (MOL) K 510. Országgyűlési bizottságok jegyzökönyvei, XVII. kötet, 524. p.