Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
Belep Rátz Jenő, 63 éves, nagybecskereki születésű, utolsó budapesti lakása: Váralja u. 2., volt honvédelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes, szolgálaton kívüli vezérezredes, nős, gör. kel. vallású, jelenleg háborús bűntett miatt előzetes letartóztatásban levő érdektelen tanú, aki a Bp. 208. és 210. §-ának 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakat vallja: RÁTZ: 1943 őszén meghívást kaptam Szentirmay Félixtől egy vacsorára, amelyen az előzetes információ szerint német urak is jelen lesznek. A vacsora alatt és után barátságos beszélgetés közben szóba került, hogy Németország nincs megelégedve az akkori Kállay-kormány magatartásával. A jelenlevő Veesenmayer, a Standard Villamossági Rt. igazgatója 378 felvetette azt a kérdést, hogyan lehetne ezen segíteni, mi módon jöhetne olyan kormány létre, amely a németek teljes bizalmát bírja. A vádlott azt felelte, hogy a parlamenten belül átállítást nem lehet elérni, mert a miniszterelnök egyúttal a legnagyobb parlamenti párt vezére, és amíg a kormányzó a miniszterelnököt tartja, addig a többség a miniszterelnök mögött van. Ha esetleg disszidálás, vagy egyik pártból a másikba átállás létre is jön, ez nem bontja meg az egyensúlyt, amelyben a képviselőház annak idején volt. Tehát változást csak úgy lehetne elérni, ha a kormányzó elbocsátaná Kállay miniszterelnököt, és olyasvalakit nevezne ki, aki a németek meggyőződése vagy véleménye szerint megfelelő irányt tudna képviselni. Tanácsvezető bíró a Bp. 307. §-a értelmében tanú elé tárja a budapesti népügyészség előtt tett vallomásának idevonatkozó, részben eltérő részét. 379 RÁTZ: A népügyészségi vallomásom valóban úgy hangzott el, amint az most előttem felolvastatott. Az eltérő szavak és kifejezések félreértésre adhatnak alkalmat, de én ugyanazt az értelmet akartam a népügyészségi vallomásomnak is adni, mint amit most mondok. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Mit tud a március 19-i eseményekről? RÁTZ: 1944. március 19-én de. 11-12 óra között a Magyar Színházban az Egyedül Vagyunk és a Magyar Futár matinéja alkalmával páholyomban felkerestek, és felkérettek a német követségre. Ott tudtam meg, hogy az éjszaka és hajnal folyamán német csapatok megszállták az országot, s hogy a kormányzó az előző napon kint volt Németországban, ahonnan Veesenmayerrel, mint új német követtel és birodalmi megbízottal érkezett vissza. Emlékezetem szerint a követségre Rajniss Ferenc társaságában mentem fel. Itt már a többi pártok tagjai közül is többen jelen voltak. Kevés idő múlva bejött Veesenmayer, új követ és birodalmi megbízott gyanánt mutatkozott be, és arra kért bennünket, segítsünk neki olyan kormánylistát összeállítani, amely Németország részéről is, meg Magyarország és a kormányzó részéről is elfogadható. Arra is kért bennünket, hogy Veesenmayer az említett részvénytársaságnak nem igazgatója, hanem igazgatóságának tagja volt. 379 BFL XXV. 1 .a. 3953/1945. 111. p. Előadásának jegyzőkönyvi rögzítése a lényeget illetően megegyezik a főtárgyaláson mondottakkal, csupán annyiban tér el, hogy hiányzik a parlamenti erőviszonyokra vonatkozó fejtegetés, ehelyett olyan formában idézi fel Imrédy álláspontját, hogy „változtatást előidézni csak a kormányzó személyén keresztül lehet, mert nem hiszi, hogy volna magyar ember, aki idegen hatalomtól venné át az ország vezetését."
