Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

1934-ben az akkori német hadügyminiszter elvitt Hitlerhez, aki egyes érdekes és fontos kérdések mellett határozott panaszokat adott elő a magyarországi német ki­sebbségnek kezelése miatt, megemlítvén azt, hogy a szomszédos államokban levő németség helyzete kielégítő, kérik - mivel az itteni német kisebbség főleg kulturális tekintetben van visszamaradva - változtatás eszközlését. Ezek a panaszok végig fennállottak, még a Volksbund megalapítása után is. Azt óhajtották, hogy Magyaror­szágon hasonló helyzet teremtessék, mint Szlovákiában vagy Horvátországban, va­gyis német államtitkárságot akartak és ezzel kapcsolatban bizonyos intézkedéseket. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Ön szerint a Volksbund Németországból kapta az utasításokat? SZTÓJAY: Az én megítélésem szerint a magyarországi Volksbundnak mindeneset­re erős kapcsolata volt Németországgal, hogy utasításokat mennyiben kapott, azt nem tudom bizonyítani. Felfogásom az volt, hogy német példa szerint jár cl. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Hogyan került sor a belvedere-i négyhatalmi döntésre? Önnek mint berlini követnek tudnia kellett egyet s mást erről. SZTÓJAY: 1938-ban a cseh válsággal kapcsolatban utasítást kaptam a magyar kor­mánytól, jobban mondva közvetlenül Kánya külügyminisztertől, hogy bírjam rá a né­met kormányt, vállalja el a döntőbíróságot, a római követ pedig utasítást kapott, hogy az olasz kormányt bírja erre rá. Én meg is tettem a megfelelő lépést, a római követ ugyanígy. Tény az, hogy a németek részéről vádlottal szemben megnyilvánult hidegség idő­vel fokozatosan megváltozott, ami szerintem belpolitikai szereplésére vezethető vissza. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Magyarországnak az antikomintern paktum­hoz való csatlakozása német kezdeményezésre történt? SZTÓJAY: Az antikomintern paktumhoz való csatlakozása Magyarországnak né­met kezdeményező lépésre történt, tudtommal c javaslatot az itteni német követ, Erdmannsdorff adta elő. Hogy a magyar kormány hogy fogta ezt fel, azt nem tudom. Odakint Berlinben úgy tekintették, mint egy olyan államokhoz való csatlakozást, me­lyek védekeztek, és amelyeknek világnézeti felfogása hasonló volt. Ennek a szövet­ségnek akkor inkább békés, mint háborús színezete volt. Kállay miniszterelnöksége idején kezembe került egy csomó irat, melyeket maga a miniszterelnök adott át nekem. Bizonyos német nyelvű jelentések voltak ezek, ame­lyek az itteni viszonyokról szóltak. Kállay ezeket tudtommal Münchenből kapta vala­milyen úton, melyet nem közölt velem. Bizalmi emberek jelentései voltak ezek, me­lyekben Magyarország a legborzasztóbb színekben volt feltüntetve. Kihangsúlyozást nyert ezekben az iratokban, hogy fel kell forgatni a tisztikart és a tisztviselői kart is, mert mindenki korrupt. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: [...] Nem hozta összefüggésbe Veesenmayer korábbi látogatásával azt a tényt, hogy március 19-én őt nevezték ki követté? Werner von Blomberg gyalogsági tábornok.

Next

/
Thumbnails
Contents