Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

SZTÓJAY: Az 1944. március 19-i események után valóban azt lehetett következtetni, hogy Veesenmayer budapesti követté történt kinevezése összefüggésbe hozható az ő korábbi itteni látogatásaival. Imrédy úgy szerepelt a németek előtt, mint aki a németek érdekeit képviseli abban az esetben, ha olyan helyzet alakul ki, mint amilyen kialakult 1944. március 19-én. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Tud-e arról, hogy Veesenmay érnek valamilyen szerepe volt abban, hogy vádlott belépett az Ön kormányába? Tud-e arról, hogy Veesenmayer kívánta ezt a belépést? SZTÓJAY: Veesenmayernek annyiban volt szerepe abban, hogy később vádlott belépett az én kormányomba, hogy felemlítette nevét mint gazdasági szakemberét, de határozottan nem javasolta őt. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Tiltakozott-e a vádlott a magyarországi deportálások és a zsidókkal történt embertelen bánásmód miatt? SZTÓJAY: A minisztertanácson a deportálásokkal kapcsolatban vádlott volt az, aki a legenyhébb álláspontot képviselte. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Ez kikerülése a válasznak. Elhangzott-e tiltakozás a vádlott részéről miniszterkorában a deportálások és az embertelen magatartás ellen? SZTÓJAY: A miniszterek többsége... HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Szóval nem tud vagy nem akar választ adni. Amikor a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget megalakították, milyen jellege volt ennek? Párthadsereg, rendfenntartó vagy társadalmi egyesület jellege? Fegyveres alakulat volt? SZTÓJAY: A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség ügyében nálam volt Ney Károly vezetésével egy küldöttség, amely kifejezésre juttatta előttem, hogy amennyiben erre szükség volna, ők a rendfenntartás érdekében való közreműködésüket felajánlják a kormánynak. A szövetség megalakulása után nem volt fegyveres alakulatnak tekinthető, tudomásom szerint fegyverekkel nem rendelkezett. Bár támogatásukat felajánlották, erre azonban konkrét formában soha nem került sor. Védő kérdésére: Nem tartom valószínűnek, hogy a csehek fordultak volna a tengelyhatalmakhoz a felvidéki kérdésben való döntés végett, sőt ezt teljesen kizártnak tartom. Vádlott kérdésére: Tudomásom van arról, hogy a vádlott több alkalommal szembekerült a német kívánalmakkal. Tudok Winkelmannak egy vádlotthoz intézett leveléről, melyben leszögezi a német felfogást [a] köztük lefolyt tárgyalások addigi menetéről, és amelynek végén azt a közlést teszi, hogy vádlott az utolsó tárgyaláson kijelentette, hogy a magyar kormány nem hajlandó elismerni a német álláspontot. IMRÉDY: Tanú úr tapasztalatai szerint kellő eréllyel képviseltem-e magyar-német vonatkozásban és a tárgyalások során a magyar érdekeket? SZTÓJAY: Az én tapasztatom szerint vádlott kellő eréllyel képviselte a magyar-német vonatkozásban a magyar érdekeket. Nem tartom valószínűnek, hogy az 1938. novemberi kormányválság alkalmával az