Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
esetben Veesenmayer elhagyta volna az országot, s a német vezetőség egészen más álláspontra helyezkedett volna Magyarországgal szemben. Hogy ennek mik lettek volna a következményei, arra Franciaország, Belgium és más államok szolgáltattak példát. Népügyész kérdésére: Értesülésem szerint március 21-én azért nem vádlott lett a miniszterelnök, mert a kormányzó Veesenmayemek ezt a javaslatát nem fogadta el, amit velem közölt is. Március 21. és 22. közötti éjszakán lefolyt tárgyalások során vádlott azért sürgette a kormány megalakítását, hogy így a német megszállás esetleg megszűnjék. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: Volt-e ezen az éjszakán a zsidókérdés radikális megoldásáról szó, hogy a zsidókérdést likvidálni kell, és akkor a németek kimennek az országból? Érdeklődött-e ezen az éjszakán a zsidókérdés megoldásáról? SZTÓJAY: Ez alkalommal a zsidókérdés megoldása nem került szóba. Az ezután következő időben a németek kezdeményezésére volt a kormány kénytelen a zsidók ellen bizonyos rendszabályokat életbe léptetni, melyek között első volt a sárga csillag viselésének kötelezettsége. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: A deportálások mennyiben függtek a kormánytól? SZTÓJAY: A németek ebben az időben bizonyos magyarországi területeket hadműveleti területnek nyilvánították, és ezen belül a saját hatáskörükben kezdték meg a deportálásokat. Itt is kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy a magyar kormány nem állt szabad elhatározásának korlátlanul birtokában. A zsidóknak gettókban való összegyűjtése is ebből a szempontból ítélendő meg. Mikor a deportálásokra került a sor, Veesenmayernél szóvá tettem ezt a kérdést, aki ezt azzal indokolta, hogy a németeknek először is munkaerőre van szükségük, hangoztatta továbbá, hogy a zsidóság különösen a határok mentén megbízhatatlan elem, s ők a zsidóságot tekintik Németország és szövetségesei legelső és legveszélyesebb ellenségének. Arról, hogy a deportáltakkal mi történt, halvány sejtelmü[n]k sem volt. Amikor később tudomásunkra jutottak bizonyos kegyetlenkedések, követeltem Veesenmayertől, hogy engedjen ki egy bizottságot a zsidók sorsának megvizsgálására, amit ő meg is ígért, közben azonban én eltávoztam, így a továbbiakról nincs tudomásom. Nincs tudomásom arról sem, hogy a németek filmet készítettek 364 arról, hogy a magyar csendőrök hogyan bántak a deportált zsidókkal, hogy a film második részében azt juttatták kifejezésre, hogy miután ők vették át a deportációs szállítmányokat, milyen előzékenyen bántak velük. Politikai ügyész kérdésére: A Tobis-Klang német filmgyártó vállalat filmet forgatott a nagyváradi zsidók deportálásáról. A film első része bemutatta a magyar csendőrök kegyetlenségét a bevagonírozás során, míg a második rész, amelyet Kassán forgattak, ahol a németek átvették a szállítmányt, szembesíti a csendőrök magatartásával a német vöröskeresztes ápolónők és kísérők „humánus" viselkedését. Lásd Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Budapest, 1988, Gondolat Kiadó. 2. kötet. 23-24. p.
