Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
SZTÓJAY: Veesenmayerről berlini követségem idején hallottam, hogy Ribbentrop bizalmas embere, s hogy Szlovákiában és Horvátországban volt valami szerepe. November hónap folyamán pedig 1943-ban tájékoztatást kaptam Budapestről a külügyi hivatalból, hogy itt járt Budapesten mint Ribbentrop bizalmasa, és feltűnt a tekintetben, hogy csakis bizonyos körökkel érintkezik, kormánykörökkel pedig nem. Utasítást kaptam, hogy ezt tudomására hozzam az ottani külügyi hivatal vezető személyiségének, hogy ez itt kellemetlen feltűnést kelt. Ha ugyanis ő itt van Budapesten és a magyar viszonyokról tájékozódást óhajt szerezni, ami feltételezhető volt, akkor miért nem fordult a kormányhoz közelálló politikushoz, vagy pedig más, mondjuk németbarátnak nevezhető tekintélyesebb fórumhoz, s miért érintkezik csak az ellenzékkel. SZÉLL NÉPBÍRÓ: A kormányalakítás után gyakori volt a kapcsolat Ön és Veesenmayer között? SZTÓJAY: A kormányalakítás után Veesenmayer többször felkeresett engem. Tárgyilagos viszony állott fenn közöttünk, amilyen egy kormányelnök és egy külképviseleti vezető közt szokott lenni, ezen túlmenő szorosabb viszony nem volt közöttünk. SZÉLL NÉPBÍRÓ: Mennyiben befolyásolta Veesenmayer Önt kormányzati cselekedeteiben? SZTÓJAY: Gazdasági vonatkozásban ismételten konkrét óhajokat nyilvánított a termelés fokozása érdekében. A későbbiek során Veesenmayer gazdasági referense a gazdasági miniszterekkel tartott fenn érintkezést és főleg ezen a vonalon adta elő óhajtásait. A termelés terén való szorosabb együttműködést hangsúlyozták, aminek megvalósítása érdekében a termelés fokozására alkalmas gépeket és egyéb dolgokat irányítottak Magyarországra. Az együttműködés tekintetében pénzügyi téren is bizonyos óhajtásai voltak, amelyeket szintén előadott. Az ez időben mindjobban fokozódó angolszász bombázások 363 azonban ezt az együttműködést nagyon megnehezítették, bár teljesen nem tették lehetetlenné. SZÉLL NÉPBÍRÓ: Volt-e az Ön minisztériumában bizonyos ellenállás a német gazdasági törekvésekkel szemben? SZTÓJAY: Ezekkel a gazdasági követelményekkel szemben a miniszterek körében nem volt valami lelkes hangulat, mindenki érezte ugyanis azt a nyomást, amely alatt Magyarország állt. Az itt levő megszálló erők következtében ugyanis a kormány szabad elhatározási képességgel nem bírt. Bár Hitler több ízben hangsúlyozta nála tett látogatásom során, hogy visszavonják a német csapatokat, azonban erre nem került sor. Emiatt egy bizonyos kiábrándultságot éreztünk. Mivel Hitler arra az esetre helyezte kilátásba a csapatok visszavonását, ha Magyarország megbízható politikát folytat és a zsidókérdést elintézi, ezért a magyar kormánynak kerülnie kellett a helyzet kiéleződését. Ennek elkerülése céljából kellett a kormánynak március 22-én délután 6 óráig megalakulnia s az akkor megjelent kommünikét kiadnia, mert ellenkező Az angol és amerikai légi haderő 1944. április 3-án kezdte meg magyarországi célpontok rendszeres bombázását. Különösen súlyos támadások érték a budapesti és győri hadiüzemeket, a dunántúli kőolajfinomítókat, valamint a vasúti gócpontokat az ország egész területén.
