Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
Ennek dacára Németországban bizonyos tartózkodással fogadták kinevezését. Ez a tartózkodás később gyanakvássá fokozódott. Ezekről, valamint a későbbiek során keletkezett kedvezőtlen benyomásaimról fokozatosan küldtem jelentéseket a magyar kormánynak. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Minket elsősorban a március 19-i dolgok érdekelnek. SZTÓJAY: 1943. december végén volt egy hosszú beszélgetésem Ribbentroppal, melynek során Ribbentrop a leghevesebben támadta a kormány politikáját, s a legkíméletlenebbül szemrehányást tett bizonyos konkrét események miatt, nem hagyván kétséget aziránt, hogy Magyarország Olaszország példáját óhajtja követni, amiről ha meggyőződést szereznek, úgy be fognak avatkozni. Erről jelentést tettem a kormányzónak, a miniszterelnöknek és a külügyminiszternek, felhívtam a figyelmüket arra, hogy amennyiben beavatkozásra kerül sor, úgy ez igen éles és kíméletlen formában fog bekövetkezni. Rövidesen ezután megbetegedtem, úgyhogy febmár elején betegszabadságra kellett mennem. Mivel így nem Berlinben, hanem Semmeringen tartózkodtam, a német csapatoknak Magyarország felé való felvonulásáról nem szereztem tudomást. Vádlottal csak március 21-ről 22-re virradó éjszaka találkoztam, amikor a Magyar Megújulás Párt-i politikusoknak: Jarossnak, Kundemak és Rátz Jenőnek a kormányba való belépéséről volt szó. Vádlott az ő kíséretükben az én hozzájámlásommal jelent meg a miniszterelnökségen. Ez a megbeszélés, melyen a többi miniszterek is, akik addigra már vállalták a miniszterséget, jelen voltak, és akikkel bizonyos nehézségek elhárításával egyezséget sikerült létesíteni a tárcák elosztása tekintetében, elég sokáig tartott. Vádlott először vonakodott pártjával a kormányban részt venni, később azonban erre hajlandónak mutatkozott bizonyos kívánságok kifejezésre juttatásával, melyek között a legfontosabb az volt, hogy Rátz Jenő miniszterelnök-helyettessé neveztessék ki. Emlékezetem szerint ennek teljesítéséhez kötötte pártjának a kormányban való részvételét. Később, 1944 májusában felmerült a szüksége annak, hogy a gazdasági minisztériumok működésének összhangba hozatala céljából gazdasági csúcsminisztérium állíttassák fel, hogy a válságos helyzetre való tekintettel a termelés érdekében az ország összes erőit összefogjuk, ami akkor nem érvényesült száz százalékban. Erre a feladatra vádlott mutatkozott legalkalmasabbnak. Bár abban az időben már a különböző izgalmak felmorzsolták egészségemet, s így a politikai életben nem tudtam megfelelő módon közreműködni, azonban annyit megállapíthattam, hogy némi előrehaladás bizonyos gazdasági irányelvek csoportosítását illetően bekövetkezett vádlott minisztersége idején. Részemről a gazdasági miniszterek tárgyalásain nem vettem részt, az külön történt, ott állapodtak meg és egyezkedtek bizonyos irányelvek tekintetében. HALÁSZ NÉP BÍRÓ: Nem voltak önnek alkotmányjogi aggályai? Nem gondolta, hogy a kormányzó nincsen szabad elhatározásának birtokában? SZTÓJAY: Kétségtelen és ez köztudomású is volt, hogy az 1944. március 19-i események után a kormányzó nem volt szabad elhatározásának birtokában. SZÉLL NÉPBÍRÓ: Legyen szíves, mondja meg, Veesenmayert mikor ismerte meg?