Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
gazdasági szaktárcák között egységes gazdasági politika irányelvei érvényesüljenek, s a magyar gazdasági élet védelme, amennyiben német befolyás érvényesül esetleg annak kivédése is. Ebben az időben már dokumentálódott, hogy a Sztójay-kormányt a parlament is elfogadta, és így nem volt semmi akadály, hogy vádlott szaktudásával segítsen a kormányon. Néhány nappal azelőtt, hogy vádlott gazdasági csúcsminiszter lett, kezdődött meg a zsidók deportálása. 347 A minisztertanács foglalkozott a deportálásokkal júniusban, amikor a hercegprímás és a nuncius megkereste a kormányt, hogy a kikeresztelkedett zsidók számára külön érdekvédelmi szerv állíttassék fel, és ha a kormány vissza tud tartani zsidó munkaerőket, lehetőleg megkeresztelkedettek tartassanak vissza. A minisztertanácson, határozottan emlékszem, a vádlott volt az első, aki a nuncius és a hercegprímás által felvetett gondolatot pártolta. Ez a felszólalás nem tiltakozás formájában történt, hanem rámutatott azokra a humanitárius szempontokra, amelyek mindenkor fennállanak az egyház közbelépésével kapcsolatosan. Egy más alkalommal felhívta a figyelmet a budakeszi deportáló táborban 348 tapasztalt visszaélésekre, és felkért bizonyos intézkedések megtételére. Én tájékoztattam is vádlottat arról, hogy kivizsgáltattam a tábor egészségügyi viszonyait, s a csendőrség olyan jelentést adott, mely szerint utasításaimnak megfelelő intézkedések történtek, az egészségügyi szabályokat a tábor területén betartják. Vádlott több ízben járt el zsidó vonatkozású ügyekben, mindenkor a humanisztikus szempontokat vette figyelembe, és amikor a minisztertanácsokon ilyen jogszabályokat tárgyaltunk, mindig az enyhítés mellett foglalt állást. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ megállapítja, hogy a vádlott összesen egyszer szólalt fel a minisztertanácson saját előadása szerint ilyen értelemben. JAROSS: A deportálásokkal kapcsolatban megjegyezni kívánom, hogy azt a német SS intézte, a szállító eszközöket is a német vezetőség adta, a csendőrség pedig úgy jutott szerephez, hogy volt egy kormányrendelet, amely a zsidóvagyont regisztrálta, és mivel attól kellett tartani, hogy az a deportálásoknál közreműködő SS birtokába fog jutni, ennek a vagyonnak biztosítása érdekben kellett a csendőrségnek közreműködni. 349 Vádlott a magyar-német tárgyalásokon kellő eréllyel képviselte a magyar érdekeket, ami különösen a Weiss Manfréd-ügyben Winkelmann S S-tábornokkal lefolytatott tárgyalásokban jutott kifejezésre. Ez rendkívül kardinális kérdése volt a magyar gazdasági életnek, s vádlottnak erélyes magatartása következtében távoznia is kellett a kormányból. A németek ebben az ügyben tanúsított magatartása miatt támadásokat indítottak ellene, főleg származása miatt. Lemondása után Kunder Antal és én is szolidárisán jártunk el és kiléptünk a kormányból. Kilépésünk oka ezenkívül még az A magyarországi zsidók rendszeres tömegméretű deportálása 1944. május 15-én kezdődött. Imrédy Béla május 23-án lépett be a kormányba mint tárca nélküli közgazdasági miniszter. 348 Nyilván a budakalászi táborról volt szó. 349 1944. április 16-án jelent meg az 1600/1944. M.E. sz. rendelet „A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában".
