Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

beszélgettünk, vádlott telefonértesítést kapott, kéreti Veesenmayer, aki most már mint követ jelent meg az országban. Vádlott arra kért engem, menjek el vele, nem akar egyedül menni. Felmentünk a német követségre, ahol már néhány magyar politikus szintén jelen volt, többek között Rátz Jenő, Ruszkay Jenő, Rajniss Ferenc, Jurcsek Béla. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Volt olyan, aki nem volt tag? JAROSS: Ezek közül csak Rátz és Rajniss volt Magyar Megújulás Pártjának tagja, Jurcsek kormánypárti volt, Ruszkay pártonkívüli. Jelen volt még Baky László is. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Szóval nemzetiszocialisták voltak mind. JAROSS: Valamennyien nyilvánvalóan többé-kevésbé világnézetileg nemzetiszocialisták voltak. Veesenmayer exkuzálta magát, ezzel kezdte: „Magyar embert azt hiszem nem érinthet kellemesen, hogy Magyarországot német csapatok szállták meg." Tájékozódást igyekezett szerezni, miképpen képzelhető el Magyarországon olyan kormány alakítása, amely a konnányzó bizalmát is bírja és német részről is rokonszenvvel találkozik. A magyar nemzeti szempontok és a német birodalmi érdekek összeegyeztetésre törekedett. Nekünk, a Magyar Megújulás Pártja tagjainak az volt az álláspontunk, hogy ebben a helyzetben miniszteri tárcát csak a végső esetben fogadunk el. Veesenmayer azonban igyekezett minket megnyugtatni és rávenni arra, hogy velük együttműködve vegyünk részt a kormányalakításban. Az volt az álláspontunk, hogy minden a magyar államfőn múlik. Ha a magyar államfő kormányt nevez ki, akkor állhatunk mi csak a kormányzó rendelkezésére, és senki másnak a kormányalakítás tekintetében rendelkezésére nem állhatunk. Egészen világosan emlékszem, éppen a vádlott volt az, aki, amikor Veesenmayer új minőségében bemutatkozott, mondván, hogy ő most „Reichsbevollmächtigte",

344 azt kérdezte, mit ért ezen, jelent-e olyanféle hatalomgyakorlást Magyarország felett, amely a szuverenitás iránti, vagy csak német vonatkozása van. Veesenmayer erre azt a magyarázatot adta, ez csak német orgánumokat illetően bír jelentőséggel, azt jelenti, hogy a német követnek Magyarországon alárendelték az összes tevékenykedő német szerveket. Az én véleményem az volt, hogy az SS is ezek közé tartozik. Ez megnyugtatott bennünket abban az értelemben, hogy ezután a magyarázat után módunkban állott Veesenmayerrcl tovább tárgyalni a magyar problémákról. Szóba került vádlott miniszterelnöksége, ő azonban ezt tartózkodással fogadta. Egyrészt azért, mert úgy gondolkozott, hogy csak akkor vállalja el, ha a parlamentáris többség biztosítva van. Ez pedig nem állott fenn, másrészt, mert a kormányzóval kapcsolatban állottak fenn bizonyos nehézségek. Hogy mennyire nem volt kedvérc a dolog, mutatja az is, hogy mikor a kormányzói audienciáról visszajött, emlékezetem szerint igen jó hangulatban volt, és megkönnyebbülés látszott rajta. Én, aki állandóan érintkezésben állottam vele, nem úgy ismertem, mint hatalomra törő ember, aki még a németek segítségét és beavatkozását is igénybe veszi, azért, hogy miniszterelnök legyen. Még a pártban sem használta fel azt a jogkört, amely megillette. Teljhatalmú birodalmi megbízott. 240