Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
azért sem lehetett szó az ő szerepléséről, mert köztudomású volt, mily éles az ellentét közte és Szálasi között. Merőben hamis az az állítás, mintha az én lakásomon Imrédy 1938-ban, vagy bármikor is a szabadcsapatok vezetőjével találkozott és megbeszélést folytatott volna. IMRÉDY: Veesenmayer tett-e olyan kijelentést, amely szerint én olyan nézetet vallok, hogy a németek jöjjenek be Magyarországra? RAJNISS: A vádlottól - bár sokszor találkoztunk -, soha nem hallottam olyan nézetet, hogy a németek avatkozzanak be Magyarország belügyeibe, ennek ellenkezőjét azonban igen. Tudok arról, hogy ő a KABSZ elnökségéről a miniszteri székből való távozása után néhány nappal lemondott, és azután semmi kapcsolatot nem tartott e szövetséggel. Veesenmayert jól ismertem és gyakran találkoztam vele, de soha nem tett előttem olyan kijelentést, sőt célzást sem, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy 1944. március 19-i német lépés a vádlott tanácsaival állott volna összefüggésben. Tanácsvezető bírónak a Bp. 305. § 3. bekezdése értelmében a vádlotthoz intézett kérdésérc: A vádlott a tanú vallomására észrevételt nem tesz. A népbíróság a tanú megesketését indítvány hiányában a Bp. 311. § 2. bekezdése értelmében mellőzi. 332 Belép Rátz Kálmán, 51 éves, komáromi születésű, budapesti lakos, ref. vallású, író, volt országgyűlési képviselő foglalkozású, nős, érdektelen tanú, ki a Bp. 210. § 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakat vallja: RÁTZ K.: Amikor a vádlott miniszterelnök lett, politikai körökben általánosságban el volt terjedve, hogy diktatúrára törekszik. Erre bizonyos gesztiói is mutattak, így volt egy bizonyos személyi propaganda, amely még a saját cikkeiben és beszédeiben is megnyilvánult. Utalok az 1938 augusztusában megjelent „Elég volt" című cikkének 333 kezdő sorára: „Elég sokáig hallgattam...". E cikkből sokan vontak le következtetést a vádlott törekvéseire. O a háborús viszonyokra tekintettel már akkor is egy erőteljesebb központi hatalmat és szervezett gazdálkodási rendszert követelt. Csak az volt a kérdés, hogy ő ezt parlamentáris úton akarja-e megoldani vagy anélkül. A pártszakadásnál három aktív miniszter: Sztranyavszky, Mikecz és Bornemissza 332 A 311. § 1. bek. értelmében a bíróság minden tanú megesketése vagy meg nem esketése kérdésében külön határoz. A 2. bek. szerint a megesketés mellőzendő egyebek között abban az esetben, ha gyanú forog fenn, hogy a bűncselekménynek maga is tettese, bűnpártolója vagy orgazdája; ha hamis tanúzás miatt el volt ítélve; ha a terhelttel olyan ellenséges viszonyban áll, ami terhelő vallomásának valódiságát kérdésessé teszi; ha vallomása valamely lényeges körülményre nézve valótlannak bizonyul, és nem mutatható ki, hogy ezt csak tévedésből tette. Elzárható az eskütételtől az a tanú, aki a tettes rokona, hozzátartozója; aki vallomásának lényegére nézve ingadozást tanúsít; aki nyerészkedő szándékosan elkövetett bűntett miatt vizsgálat vagy vád alatt áll, vagy emiatt már elítélték. Mellőzendő a megesketés akkor is, ha a felek egyike sem kívánja. 333 Helyesen: A Függetlenség 1938. október 23-i számában megjelent Magyar út c. vezércikke, a vádirat III. sz. melléklete.
