Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
is kiváltak a kormánypártból. Ők közölték velünk, hogy Imrédy diktatúrára törekszik. Én magam is a disszidensek közé tartoztam. Egyébként én a kilépés gondolatával már megelőzőleg foglalkoztam. Ugyanis kerületemben: Sárospatak környékén az úgynevezett „rongyosok" zsidókat hurcoltak el és bántalmaztak. Emiatt küldöttséget vezettem a vádlotthoz, memorandumot nyújtottam át ez ügyben. Vádlott meghallgatott, azt felelte, hogy megvizsgálta az ügyet, egyébként utasított Keresztes-Fischer belügyminiszterhez. Ez eset után antiszemita jelszavak köpönyege alatt Zemplén megyében zsidó fosztogatások fordultak elő, mire én - látván, hogy nem sikerült végét vetni az atrocitásoknak - elhatároztam a kilépésemet, így a disszidálás éppen alkalomra jött. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Tud-e arról, hogy a német követ járt volna közbe a kormányzónál, hogy a vádlott első lemondása után újból megbízást kapjon a miniszterelnökségre? RÁTZ K.: A disszidensek vezérkarában el volt terjedve az a hír, hogy Erdmannsdorff német követ szemérmetlenül beavatkozik a magyar belpolitikába, és ő jár közbe a kormányzónál, hogy Imrédy újból megbízást kapjon kormányalakításra. 334 Ugyanezt állította egy volt képviselőtársam: Pöhser István, aki azt állította, hogy a vádlott a Volksbund alapszabályainak jóváhagyását ígérte meg a német követnek, az ő támogatása ellenében. E hírek - amelyek a disszidens vezérkartól jöttek - komolyaknak látszottak, mert gyakran a kormányzóhoz közelálló személyekre történt hivatkozás, így Keresztes-Fischer belügyminiszterre és Bethlen Istvánra. Én magam hitelt adtam a híreknek. Szálasi és Málnási elítélése után Hubay Kálmán lett a nyilasmozgalom vezetője. Hallomásom szerint a vádlott tárgyalásokba bocsátkozott ekkor Hubayval abból a célból, hogy a maga számára a nyilaskeresztes tömegek támogatását - ha átmenetileg is - megszerezze. Állítólag a támogatás ellenében miniszteri tárcát is ígért Hubaynak. Arra számított ugyanis Imrédy, hogy a tömegek később vele együtt fognak menni, hogy azután megegyezés nem jött létre a vádlott és Hubay között, oka az, hogy a vádlott látta: a disszidensek a parlamentben defenzívába fognak szorulni, és mert őt saját szavai szerint a „parlamenti aritmetika" nem érdekelte, így a tömegek támogatására hirtelen nem volt szüksége. Én ez időben beléptem a Hungarista Mozgalomba, épp azért, hogy Magyarország semlegességének biztosítása érdekében c mozgalmat helyes irányba tereljük, emellett célom volt az is, hogy Imrédy ellen a mozgalomban található tömegek segítségével harcoljak. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Miért akart harcolni Imrédy ellen? RÁTZ K.: Meggyőződésem szerint a vádlott ugyanis konzekvensen német irányba ment, mindig jobban és jobban. Én őt közgazdasági tudása miatt nagyra becsültem, kezdetben talán hazafiságát sem vontam kétségbe, azonban őt rendkívül hatalomvágyó, egoista politikusnak tartottam, és nem tartottam alkalmasnak arra, hogy az elkövetkezendő nehéz időkben az országot vezesse. Németbarátságát mi sem bizonyította Erdmannsdorff szerepérc lásd a bevezető tanulmányt.
