Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

vonatkozó közölnivalóját, és bemutatkozott mint teljhatalmú megbízott. Beszámolójához elsőnek a vádlott szólt hozzá, és megkérdezte, mit jelent az, hogy „teljhatalmú" megbízott, vajon ez Magyarországnak protektorátussá nyilvánítását jelenti-e? Veesenmayer erre tagadólag válaszolt mondván, hogy ez annyit tesz, miszerint ő a Magyarországon levő összes német intézmények felett nagyobb hatalmat gyakorolhat, mint amennyit a követek gyakorolhatnának, és evvel tudja garantálni, hogy Magyarország belső ügyeibe komolyabb formába nem avatkoznak be. Imrédy a tárgyalás folyamán félrehívott és azt súgta nekem, hogy nem vállal szerepet, én se vállaljak. Veesenmayer még azt is megjegyezte, hogy csak olyan kormányt lehet Magyarországon elképzelni, amelyet a kormányzó fogad el és nevez ki. A vádlottnak a Sztójay-kormányba való belépése általános, mondhatni országos óhaj volt. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Tudott-e arról, hogy a kormányban a vádlott milyen eréllyel képviselte a Weiss Manfréd-ügyben a magyar érdekeket és hogy emiatt szembekerüli az SS-szel és Winkelmann SS-tábornokkal? RAJNISS: Tudok arról, és ebben mellette is állottam, hogy a vádlott tiltakozott Veesenmaycmál a Weiss Manfréd Müvek átvétele ellen. Tudomásom szerint a gyár tulajdonosai megengedték, hogy ők maguk és magánvagyonuk semleges országba mentése ellenében a gyárat a magyar törvényekkel ellentétben a német SS vegye át. A vádlott ez ellen protestált és az SS vezető tábornokával kellemetlen vitája is volt. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Szóval ennek következtében mondott le? RAJNISS: Ő emiatt mondott le miniszteri tárcájáról, ezt a pártban is helyeseltük. Hogy annak idején a vádlott ezt a tárcát vállalta, annak az volt az indoka, hogy Sztójaynak semmi közgazdasági tudása nem volt, félni lehetett a magyar valuta szétesése és az infláció bekövetkezésétől. Rendezni kellett a munkabér kérdést is. A belső árfronton is erős és hozzáértő kézre volt szükség. Ezért óhajtottuk, hogy a vádlott vegye át a közgazdasági ügyek irányítását. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Tud-e arról, hogy valamelyik gyárat ekkor fokozottabban állították be a hadviselés céljaira? RAJNISS: Amikor ő tárcát vállalt, már nem volt mit német szolgálatba átállítani, mert az átállítás azelőtt megtörtént az összes gyárakba német gazdasági szakemberek ideküldésével, bizalmas tárgyalások következtében. Tudomásom szerint a gyárak leszerelése sem kezdődött meg az ő minisztersége alatt. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: A zsidókérdéssel kapcsolatban a vádlottal a túlzások emberének, vagy pedig inkább a mérséklet emberének tartotta-e? RAJNISS: A zsidókérdésben a vádlott meggyőződéses, de nem túlzó volt. Általában pártját és híveit a törvény, a rend és fegyelem tiszteletére intette. Mondotta, hogy a parlament játékszabályait becsületesen be kell tartani. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Az 1944. október 15-i hatalomátvételnél volt-e valami szerepe a vádlottnak? RAJNISS: 1944 augusztusától kezdve ő már semmiféle vezető tevékenységet sem a politikai, sem a pártéletben nem játszott. Később pedig a nyilasrezsim alatt már csak