Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

lett megfelelő pouvoirral rendelkezzék s ily módon helyes elgondolásait könnyebben valósíthassa meg."

23 A korlátlan diktatúra eszközével Imrédynek módjában állott volna, hogy háttérbe szorítsa a vetélytárs pártokat, saját mozgalmának egyeduralmat biztosítson a társadalom egyes osztályainak szervezése terén, s az így kialakított tömegbázist a hatalom birtokában tovább szélesítse. A folyamat végső célja, hogy a rendszert „megtisztítsa" a konzervatív-liberális hagyományokat megörökítő parlamentáris vonásoktól, helyettük fasisztoid jellegzetességekkel ruházza fel, és ily módon létrehozza a tekintélyuralmi diktatúra magyar változatát. 1938. október elején Imrédy bejelentette a minisztertanácsnak, hogy szükségesnek tartja a rendeleti úton való kormányzás bevezetését. A jogfolytonosság elvének megfelelően a képviselőházat még egy ülésre összehívná, amelyen megszavaztatná a törvényes felhatalmazást a szükségrcndeletek kibocsátására. Imrédy elgondolásai nagy felháborodással elegy megrökönyödést váltottak ki politikai körökben. Már az október 4-i minisztertanácson, ahol a javaslat először felmerült, a résztvevők nagy része szembeszállt a kormányfővel. Különösen KeresztesFischer Ferenc ellenezte határozottan a rendeleti kormányzás bevezetését. Imrédy ragaszkodott véleményéhez, mire többen lemondással fenyegetőztek. Horthy állítólag azért nem fogadta cl Imrédy javaslatait, mert „a külpolitikai helyzet tisztázódásáig a régi módon kell kormányozni".

24 Az 1938. novemberi első bécsi döntés, amely a Felvidék déli sávját visszacsatolta Magyarországhoz, fontos lépést jelentett a magyar külpolitika német orientációja elmélyülésének folyamatában. Belpolitikai tekintetben pedig az eredményes országgyarapítás átmenetileg megszilárdította a rendszer, s ezen belül a kormány helyzetét. Imrédy úgy vélte, hogy a diplomáciai siker eléggé megerősítette tekintélyét, és ismét kísérletet tehet a diktatórikus teljhatalom megszerzésére. Ezúttal - okulva az októberi kudarcból - nem kérte nyíltan a korlátlan felhatalmazást, hanem megpróbálta becsempészni abba a törvényjavaslatba, amely a visszatért területeknek Magyarországhoz való visszacsatolásáról intézkedett. A 2. pont szerint „A Magyar Királyi Minisztérium, amennyiben a felvidéki területek visszacsatolása következtében szükséges, a törvényhozás további rendelkezéséig rendkívüli rendelkezéseket és intézkedéseket tehet és c végből a fennálló törvényektől is eltérhet."

25 A felhatalmazás alapján kibocsátott rendeleteket az országgyűlésnek be kell mutatni, ami nyilván csak a törvényhozás utólagos ellenőrzését tette volna lehetővé. A tervezet lényegéről több beavatott kortárs teljesen egyértelműen nyilatkozott. Sztranyavszky, Mikecz és Bornemissza miniszterek szembefordultak Imrédy elképzeléseivel, aki a várható parlamenti ellenállásra való tekintettel is kénytelen volt a szöveget oly értelemben megváltoztatni, hogy a felhatalmazás kifejezetten és kizárólag a visszakerült területek viszonyainak rendezésérc vonatkozzék. 23 Imrédy vallomása. Jelen kiadvány 194. p. 24 Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL) 659. fond. Népszava szerkesztőségi iratai (f.) 1938-1 si egység (őe.) 2 Jelen kiadvány III. fejezet 14. sz. dokumentum, 549. p.