Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

A képviselőház a módosított javaslatot november 12-én végül törvényerőre emelte, azonban ez még átmeneti fegyverszünetet sem eredményezett. Kiderült, hogy a kormányon belül az ellentét megoldhatatlanná vált. November 15-én a kormány benyújtotta lemondását, amit Imrédy a területváltozással indokolt. Valójában azonban az első bécsi döntésből következő „közjogi megfontolások" csupán alkalmas ürügyet szolgáltattak arra, hogy megszabaduljon a kabineten belüli ellenzéktől. Az új kormány még aznap megalakult, de összetétele jelentős mértékben módosult. Sztranyavszky Sándor helyett gróf Teleki Mihály lett a földmüvelésügyi miniszter, Mikecz Ödönt Tasnádi Nagy András váltotta fel az igazságügyi minisztériumban, Bornemissza Géza helyébe Kunder Antal került, aki egy kézbe vonta össze a kereskedelmi- és iparügyi tárcát, Rátz Jenőt Bartha Károly követte a honvédelmi minisztérium élén és Jaross Andor tárca nélküli miniszteri minőségben megbízást kapott a visszacsatolt területek ügyeinek intézésére. Teleki Mihály és Kunder Antal a Nemzeti Egység Pártja (NEP) szélsőjobboldalát képviselte, s Jarossról is hamarosan kiderült, hogy Imrédy híve. Rátz Jenő távozása érzékeny veszteség volt a miniszterelnök számára, de bizonyos lehetett abban, hogy Bartha minden olyan intézkedést lelkesen helyesel majd, amit Berlinben szívesen látnak. A kormányzó bizalmi emberei - Teleki Pál és Keresztes-Fischer Ferenc - természetcsen tagjai maradtak a kabinetnek. 1938. november 16-23 között 62 képviselő kilépett a NEP-ből, amely ily módon kisebbségbe került a parlamentben. November 23-án lényegében egy ügyrendi kérdésben a Ház leszavazta a kormányt. Imrédy még aznap benyújtotta lemondását a kormányzónak. A példátlan eseményről szemfüles riporterek feljegyeztek egy Bethlen István-i bonmot-t: „Az utolsó évtizedek legalkotmányosabb miniszterelnöke Imrédy Béla, mert íme, ő a parlamentben bukott meg."

26 Horthy a nála kihallgatáson járt ellenzéki vezéreknek megígérte, hogy elfogadja Imrédy lemondását, de később másképpen határozott. Végső döntését november 27-én írásban közölte a miniszterelnökkel: „Meghallgatván az irányadó politikai tényezők által javaslatba hozott politikai személyiségek véleményét, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ... a reformok tekintetében a képviselőház többségének álláspontja és az Ön felfogása között voltaképpen tárgyi ellentét nincs. Kétségtelen, hogy a nemzet az Ön további működésétől várja a reformok keresztülvitelét. Azon bizalomnál fogva, amellyel a közelmúltban folytatott eredményes külpolitikai küzdelem folyamán az egész ország által elismert és kipróbált képességei iránt viseltetem, a lemondást nem fogadom el."

27 A következő napon Kánya Kálmán leköszönt tárcájáról és helyébe Horthy december 10-én Csáky Istvánt nevezte ki külügyminiszterré. A kormányválság ezzel véget ért. Imrédy lemondásának elutasítása meglepte a politikai közvéleményt, s különösen a disszidenseket. Hiszen az államfő, akit előzetesen Széli József volt belügyminiszter tájékoztatott a kilépési akcióról és a várható kormányválságról, nem emelt szót a Magyar Nemzet, 1938. november 25. Függetlenség, 1938. november 29.