Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

szabályainak megszegéséből fakadnak, s így önmagukban hordozzák a világ szabadságszerető népeinek megvetését. Miért állt mégis a „tengely" oldalára? IMRÉDY: Nem kívánok azzal védekezni, hogy Hitler Mein Kampf]át csak hézagosan olvastam, s az elébem tárt részeket nem ismertem. Én a magam részéről a magyar-német viszonyt a hitleri és nemzetiszocialista frazeológián túlmenőleg egészen más szemszögből ítéltem meg, s ezért tartottam szükségesnek, hogy Magyarország Németország oldalán álljon abban a helyzetben, amely Európában kifejlődött, az alábbi okokból: Magyarországot földrajzi helyzete rendkívül nehéz pozícióba állította, amely nehéz pozíció következményei egész történelmünkön végig futottak. A magyar nép, amikor ezer évvel ezelőtt Európának erre a területére vetődött, olyan kulcspozíciót foglalt el, amely földrajzi, geopolitikai szempontból a legkényesebbek egyike. Köztudomású, hogy a Közép-Duna völgye, a Kárpátok medencéje kulcsa a Balkánnak és kulcsa az Európából keletre vezető útnak. Az én felfogásom szerint a gondviselés a magyar nemzetet zálogtartónak iktatta a német és a szláv néptömb közé. Ezeknek egymással szemben való konfliktusai semmi esetre sem maradhattak hatás nélkül Magyarországra nézve, és Magyarország akarva, nem akarva kénytelen volt a kelet és nyugat közötti konfliktusba beavatkozni. Különösen a németség és a szlávság közötti leszámolás nagy pillanataiban nem érvényesíthette a semlegesség álláspontját. Ha már most megnézzük ezt a zárt egységet, azt látjuk, hogy földrajzilag északkelet, kelet és délkelet felől nehezen járható hegységekkel van körülvéve, ugyanakkor azonban az útja délnyugat és nyugat felé szabadon áll, sőt a Duna völgye egyenesen összeköti a tőle nyugatra fekvő területtel. Nyilvánvaló, hogy ez a felismerés a magyar politikában ezer éven át állandóan éreztette hatását. Szent István is ennek a felismerésnek hatása alatt kellett hogy álljon, amikor Magyarországnak kultúráját és egész berendezését nyugati formára igyekezett átalakítani. Történelmünk folyamán a magyar-német kapcsolatok többször is felelevenedtek. A nyugati, tehát a német orientáció és az ez elleni állandó küzdelmünk rányomta bélyegét az egész magyar történelemre. A keleti orientáció történelmünk folyamán csak időnként érvényesült. Valahányszor Magyarország kelet felé orientálódott, elég itt a török időkre utalnom, mindig a nemzet egységének megbomlása következett be. Állandó küzdelmekben álltunk tehát a keleti és a nyugati orientáció között. Nézetem szerint a magyar-német kapcsolatoknak földrajzi fekvésünkön kívül gazdasági alapja is van. Ez különösen akkor ütközött ki, amikor az árucsere egyre élénkebbé vált. Magyarországnak, mint agrár államnak kivitelét jelentős részben agrártermékek képezték. Az agrártermékek kivitele pedig, mint köztudomású, részben természetük, részben pedig terjedelmük miatt csak közeli piacokra történhet, mert nem bírják a hosszú szállítást. Tengerentúli exportra Magyarország agrárkivitele számításba nem jöhet. Tehát nekünk, hogy gazdasági érdekeinket védjük, termékeink számára piacot kellett teremteni. Ilyen piacra azonban csak akkor számíthattunk, ha az export szempontjából figyelembe vehető országokkal jó viszonyt tartottunk fenn. Ilyen piac volt elsősorban Németország és Ausztria, illetve az Anschluss után az Ausztriával megnövekedett német birodalom.