Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
időknek új viharaival dacolni tudjon. Ez a munka távolról sincs lezárva és még sok más intézkedés fogja követni, de a gyökerekhez már sok helyen hozzányúltunk és hozzá fogunk nyúlni mindenütt, ahol erre szükség van." Az átalakulás elvi alapjaként most is, mint bemutatkozáskor, „a koreszméknek, a népi egységnek és a szociális igazságnak magyar módon való megvalósítását" jelölte meg. De amíg májusban élesen elítélt minden „forradalommal való kacérkodást" és könyörtelen leszámolást ígért mindazokkal, akik „felforgató" tevékenységet fejtenek ki, most maga hirdette: „Az a munka, amelyet megkezdtünk ... forradalmi jelentőségű változásokat hoz létre a magyar életben. De úgy, mint Szent István tette, mi is ezt a munkát nem forradalmi úton akarjuk véghezvinni. Vagy ha úgy tetszik, mondhatjuk akár azt is, hogy forradalmat csinálunk, dc csodás forradalmat, amelyet... a történelemben példaként fognak emlegetni, mint a huszadik század nagy magyar csodáját... a nemzetnek egésze ébred új életre s ki-ki önmagát legyőzve hozza meg áldozatát: a nagyok, a tehetősek ... azzal, hogy vállalják a terheket, a kicsinyek, a szűkölködők ... azzal, hogy fékezik türelmetlenségüket." 16 Imrédy új hangvételét a kortársak egyértelműen a németországi út hatásával magyarázták. Rassay szerint „... visszajövet mi egy egészen megváltozott Imrédy Bélával találtuk szembe magunkat. Ez rejtély volt előttünk ... csak a németországi impresszióknak tulajdoníthattuk a változást". 17 Hasonlóképpen vélekedtek Bárczy István, Kelemen Kornél és mások. Az 1938. szeptemberi európai válság fejleményei és a müncheni egyezmény megerősítették Imrédyben a Harmadik Birodalom erejéről és térségszervező szerepéről szerzett személyes benyomásainak hatását. Az északi irányú revízió elérhető közelségbe került, és a miniszterelnök tisztában volt azzal, hogy bizonyos belpolitikai gesztusokkal megszilárdítható lenne Berlin és Róma pártfogása a magyar tervek támogatására. A Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozata szerint Magyarország a csehekkel folytatott vitában a két baráti nagyhatalomhoz fordult. „Ezek a szálak az utóbbi idők folyamán csak erősödtek és külön rá kell mutatnom, hogy az utóbbi hetek eseményei, amelyek Magyarország előtt is megnyitották a jelentős erőgyarapodás útját, a két hatalom fellépésének tulajdoníthatók. Az általunk mindig szem előtt tartott erkölcsi tényező is fokozottabban hat tehát abban az irányban, hogy politikánkkal minél jobban hozzáilleszkedjünk a tengely hatalmainak politikájához és velük minden vonalon a megértés és együttműködés útját keressük." 18 A kormányfő gyakran szűkszavú és dodonai nyilatkozatainak hiteles értelmezője, Milotay István újságíró egyértelműen megfogalmazta, mi is értendő a „hozzáilleszkedéscn": „Ez ... nyilván nemcsak a külpolitikai egymásra utaltság, hanem a magyar átalakulásnak a két baráti nagyhatalom belső életrendszerével való összehangolását jelenti." 19 Imrédy Kaposvárott még csupán általánosságokat mondott, amelyek szónoki frá16 Jelen kiadvány III. fejezet 5. sz. dokumentum, 496. p. 17 Jelen kiadvány 296. p. 18 Új Magyarság, 1938. október 18. 19 Uo. 1938. október 23.