Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
átcsaptak Közép-Európára, sőt Magyarországra is, és nagy közgazdasági megrázkódtatások voltak nálunk is, e krízis közép-európai fejleményeként. Fenyegető volt az infláció veszélye is, mert a kincstár bevételei nem voltak megfelelőek, és nem tudtuk fenntartani az államháztartás egyensúlyát. Magyarország ezenkívül azért is különösen nehéz helyzetbe került, mert az előző Bethlen-rendszer idején az állam túl sok külföldi kölcsönt vett fel, 247 és ezek felhasználása nem volt olyan természetű, hogy Magyarország kötelezettségeinek könnyen eleget tehetett volna. Fokozta a helyzet súlyosságát az is, hogy a Magyarországnak nyújtott kölcsönök jelentős része - különösen az utóbbi időkben - rövid lejáratú volt, és e kölcsönöket éppen a krízisre tekintettel - a külföldi pénzintézetek igyekeztek visszavonni. Magyarország tehát nemcsak kamatokat, hanem a tőke egy részét is kénytelen lett volna visszafizetni, amire természetesen nem volt meg a módja és lehetősége. Mindezen körülmények a Bethlen-kormány bukására vezettek és ekkor gróf Károlyi Gyula kormánya lépett uralomra, azonban csak egy évig volt hivatalban, mert egy év múlva Károlyi Gyula lemondott részben azért, mert az akkori kormánypárt nem volt hajlandó őt tovább támogatni, és így került sor Gömbös Gyula miniszterelnöki kinevezésére. Ezekről az eseményekről most nem számolok be, csak röviden jelzem, hogy az államháztartás egyensúlyát sikerült fenntartani és a külföldi hitelezőkkel történt megállapodás alapján olyan helyzetet teremteni, hogy Magyarországon az infláció veszélye nem következett be. 1932 októberében - mint említettem - lettem miniszter. 1933 febmárjában, amikor gróf Apponyi Albert halálával megüresedett a jászberényi kerület, ott léptem fel, és a Nemzeti Egység Pártja programjával képviselővé választottak meg. Ebben az időben azonban, bár képviselő voltam, a politikai életben nem játszottam komolyabb szerepet, mert mint szakminiszter szakügyeimmel voltam elfoglalva. 1935. január 7-én megváltam a pénzügyminiszteri széktől és a Magyar Nemzeti Bank elnökévé neveztek ki. E minőségemben teljesítettem szolgálatot 1938. május 14-ig, amikor miniszterelnöki kinevezésem megtörtént. Közben Darányi második kormányába 24 léptem be 1938 márciusában mint tárca nélküli közgazdasági miniszter, azonban a jegybank elnöki tisztségének megtartása mellett. " Magyarország 1924-1929 között - a 250 millió aranykoronás népszövetségi kölcsönön kívül - 38 nagyobb, hosszú lejáratú hitelt vett fel, közel 1 milliárd pengő névértékben. Az országnak vállalnia kellett az Osztrák-Magyar Monarchia habom előtti tartozásaiból a reá eső hányad visszafizetését, így 1929 nyarára 2,5 milliárd pengő hosszú lejáratú tartozás gyülemlett fel. Az eladósodást súlyosbította, hogy az 1924-1929 között felvett rövid lejáratú hitelek összege is elérte az 1 milliárd pengőt. Az évtized végérc a kamatok és a törlesztés összege már meghaladta a hitelek formájában beáramló tőkét. A kölcsönök 40%-át a tartozások visszafizetésére, 35%-át gazdaságilag hasznos produktív beruházásokra, és 25%-át egyéb célokra, így állami építkezésekre, az államapparátus bővítésére és ámkészletek felhalmozására fordították. 8 1938. március 9-én Darányi miniszterelnök átalakította kormányát. A földmüvelésügyi miniszter Marschall Ferenc, az igazságügyi miniszter Mikecz Ödön, a pénzügyminiszter Reményi-Schneller Lajos lett. S ekkor lépett be a kabinetbe Imrédy mint tárcanélküli közgazdasági miniszter.
