Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Hol, mikor és milyen körülmények között ismerkedett meg Hitlerrel? IMRÉDY: 1935 vagy 1936-ban kinn voltam Berlinben Schachtnál, 249 a birodalmi bank akkori elnökénél, bizonyos, a jegybankot érdeklő kérdések megbeszélésére. Ez alkalommal Schacht tisztelgő látogatásra vitt el Hitlerhez. Ez a látogatás azonban kizárólag formális jellegű volt és csak néhány percig tartott. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Az úgynevezett győri programról beszéljen. Ki sugalmazta ennek a beszédnek a programját? IMRÉDY: 1937 folyamán, amikor Magyarország pénzügyei kezdtek rendbejönni, és politikai helyzete is konszolidálódott abban az értelemben, hogy Magyarország lépéseket tett a trianoni szerződés bizonyos korlátozó rendelkezéseinek feloldása tárgyában, szóba került a honvédség korszerűsítése. A trianoni békeszerződés ugyanis Magyarországra nagyon súlyos és egyoldalú fegyverkezési korlátozást írt elő, amennyiben mindössze 30 000 főnyi hadsereget 250 tarthattunk, amelynek nem lehettek nehéz fegyverei és légi ereje. 1937-ben a világ közvéleménye és a demokratikus nagyhatalmak is belátták, hogy ezt az egyoldalú állapotot fenntartani nem lehet, és ennek következtében lehetővé vált, hogy Magyarország hadseregének fejlesztése érdekében teljes nyíltsággal lépéseket tegyen. Ez természetesen bizonyos pénzügyi megterhelést jelentett, és ennek megoldása érdekében Horthy kormányzónál megbeszélés volt, amelyen az illetékes katonai tényezőkön kívül részt vett a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és én is, mint a jegybank elnöke. E megbeszélésen a honvédség képviselői előadták kívánalmaikat, ezzel szemben a pénzügyminiszter és én megjelöltük azokat az elveket, amelyek szerint a kérdés megoldható. E megbeszélés folyományaként Darányi számára elkészítettem egy pénzügyi tervet, amely az úgynevezett győri program révén vált ismeretessé. Ennek lényege az volt, hogy Magyarország egyszeri egymilliárdos befektetést eszközöl. Ebből hatszázmillió szolgált a hadsereg fejlesztésére, négyszázmillió pedig egyéb gazdasági természetű bemházásokra, amelyek az ország termelőképességét és a nemzeti jövedelem fokozását voltak hivatva szolgálni. E megoldások hátterében az állott, hogy ha csak a hadsereg fejlesztésére költünk bizonyos összeget anélkül, hogy gondoskodnánk a termelőerők felfokozásáról, akkor ez kedvezőtlen eltolódást hoz majd létre, s hogy ezt ellensúlyozzuk, egyidejűleg a termelés fejlesztésével is foglalkoznunk kell. Ily módon került sor a hatszázmilliós hadfelszerelési program mellett a négyszázmilliós beruházási programra is. Ennek finanszírozását olyképpen véltük megoldhatónak, hogy a hatszázmilliót a vagyonok egyszeri megterhelésével állítjuk elő, további négyszázmilliót pedig kölcsönügyletek útján teremtünk elő. A hatszázmilliós beruházási program fedezetét alkotó adóterhet olyképpen igyekeztünk kiróni, hogy az a szociális szempontoknak megfeleljen, a kisebb és középvagyonokat kímélje, s ezért csak az ötszázezer pengőImrédy 1935-ben tett látogatást Schachtnál. A trianoni szerződés 35 000 főben szabta meg a magyar hadsereg létszámát.
