Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
molysággal és higgadtsággal exponáltam a zsidóság problémáját, és a beszéd szövegének vizsgálata igazolhatja, hogy ebben semmiféle „lázítás" nem fedezhető fel. 22. / A szélsőjobboldali mozgalmak elleni küzdelemre és erélyes fellépésre utasítást kormányelnöki kinevezésemkor nem kaptam, minthogy semmiféle utasítást nem vettem át. De a kormányzótól is távol állott annak a szándéka, hogy utasításokat adjon a miniszterelnökének, mert ez a felelős magyar miniszteri állás helyes felfogásával nem egyeztethető össze. A szélsőjobboldali mozgalmak elleni küzdelem szükségében egyetértettünk a kormányzóval, s ezt a küzdelmet egész miniszterségem alatt folytattam, amire például felhozom a december elsejei nagy tüntetés szétszórását és a biharnagybaj omi 1939. februári választást. 23. / A vádirat 16. lapján az antikominternre vonatkozó rész tekintetében utalok ad vád L/1, alatt mondottakra. De ezúttal is hangsúlyozom, hogy érthetetlen előttem a vádiratnak az a súlyos tévedése, mintha a Szovjetunió megszakította volna a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, mert pusztán arról volt szó, hogy a diplomáciai kapcsolat nem a budapesti, hanem egy más államban székelő diplomáciai képviselet útján tartassék fenn és a budapesti követség bezárassék. Mint ismeretes ez az állapot is csak néhány hónapig tartott és ősszel a közvetlen képviselet újból életbelépett. 24. / A vádirat szerint a szélsőjobboldal soraiba léptem már miniszterelnökségem idején, és ezzel „szalonképessé" tettem ezt az irányzatot, mert ha már a 3400-as számú rendeletet kibocsátó politikus lép a szélsőjobboldalra, akkor ezzel a szélsőjobboldal elleni erkölcsi vagy nemzeti aggályok eloszlanak. Miniszterelnökségem alatt a szélsőjobboldallal szemben tanúsított magatartásomat már érintettem. Hogy a kellő mértékben alkalmazott szigor mellett szükségesnek találtam egyrészt a meggyőzés fegyvereivel is élni, másrészt pedig mindazokat az intézkedéseket megtenni, amelyek a szélsőjobboldali mozgalmak valóban létező, ható okait kiküszöbölik, ez csak természetes folyománya volt annak a politikának, amely arra törekedett, hogy a nemzet lehető széles rétegeit politikai felfogásukban egyesítse, vagy legalább is közelebb hozza egymáshoz. Itt mindjárt előrevetítem, hogy későbbi ellenzéki szereplésem idején sem hagytam figyelmen kívül olyan szempontot, amelyek elválasztottak az egyéb ún. szélsőjobboldali pártoktól, illetve mozgalmaktól. Hogy ezek is így ítélték meg a helyzetet, arra bizonyíték Pálffy Fidél és Szálasi Ferenc már említett tanúvallomása. 220 Vörös János vallomásából is kitűnik, hogy Szálasi október 15-ét megelőzőleg arról beszélt neki, hogy milyen rétegek pártoltak át pártomtól őhozzá. Nemcsak program tekintetében voltak lényeges különbségek az MMP és a szóban forgó szélsőjobboldali pártok között, amely különbségek nemcsak a program tartalmában, hanem kidolgozottságában is jelentkeztek, hanem lényeges volt a különbség a politikai küzdelem módszerei és Az eredetiben itt utólag kihúzva az alábbi szöveg: „(Az első szerint a MMP alkalmas volt arra, sőt nézete szerint pedig az MMP megalakításában megbontottam az új korszellemet valló egységet.)"
