Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
helytálló, mert ha az volna, akkor katolikus ember egyáltalán nem játszhatna semmiféle közéleti szerepet olyan országban, amelynek rendszere megértést mutat valamely, a katolicizmussal szembenálló vagy az által kifogásolt politikai és társadalmi tannal, illetve felfogással. Hogy a katolikus egyház állásfoglalásával való érvelés mennyire nem helytálló, arra vonatkozóan csak azt említem meg, hogy sokkal később, 1938. október hó l-jén Bertram bíboros a német püspöki kar nevében sürgönyileg meleg hangú üdvözlő táviratot küldött Hitlernek a müncheni konferencia döntései alkalmából. Ami pedig az én személyemet illeti, utalok arra a levélre, amely lefoglalt irataim közt található és amelyben Kelemen Krizosztom, a bencés rend pannonhalmi főapátja és magyarországi feje közéleti szereplésemet is érintő megértő és barátságos hangon nyilatkozik rólam 1945 márciusában," és hasonló értékelést kellett látnom abban a fogadtatásban, amelyben 1944. július 8-án a magyar püspöki kar több tagja részéről a hercegprímásnál részesültem. 9.1 Kifogásolja a vádirat azt, hogy 1938-ban Darányi Kálmán kormányában „tárcát" vállaltam. Teszi ezt azzal az érvvel is, hogy ekkor már látnom kellett a magyarországi német eredetű lakosság tekintetében érvényesülő német eredetű agitációt. Hogy az idevágó jelenségeket magam sem tekintettem közömbösnek, sőt károsnak ítéltem, erre vonatkozólag számos későbbi nyilatkozatomra utalhatnék. Tény azonban az, hogy a nemzetiségi probléma Magyarországon nemcsak német, hanem egyéb vonatkozásban is létezett, és épp úgy, mint más nemzetiségeket felölelő államokban, megoldást igényelt. Maga a probléma azonban csak egy részletkérdése a magyar politikának, amelynek ilyen vagy olyan állapota nem lehet döntő arra nézve, hogy valaki részt vállal-e a kormányzatban. Egyébként is a közgazdasági „tárca nélküli" miniszter posztját vállaltam el, és nem „tárcát" vállaltam. Ezzel kapcsolatban a vádirat szerint vállaltam azt, hogy „az ország gazdasági erejének mozgósításával elsősorban az ország felfegyverzését, tehát a háborúra való előkészítését hajtsam végre." A győri programra való utalás súlyos politikai és mennyiségi tévedést rejt magában. Köztudomású ugyanis, hogy a trianoni békeszerződés a hadsereg felszerelése tekintetében inferioris 211 helyzetet rótt Magyarországra. A létszám 36 000 főben 212 volt megállapítva, és ennek sem lehettek sem nehéz fegyverei, sem légi ereje. De nemcsak a nemzet védelmi állapotát, hanem egyenjogúságát és szuverenitását is súlyosan érintették ezek a rendelkezések. Azok a leszerelési törekvések, amelyek a népszövetségi konferenciákban nyilvánultak meg, helyesek voltak, és ha elérték volna céljukat, az általános fegyverkezési korlátozást, kimondhatatlan áldást hoztak volna az emberiségre. Sajnos azonban nem érték el vé[gcélju]kat, és így azon a magyar törekvések [sic!], amelyek a hadsereg-felszerelés tekintetében legalább a kiáltó egyenlőtlenséget és szuverenitásunk csorbáit akarták megszüntetni, megértésre találtak a volt világháborúban győztes nagyhatalmaknál, sőt később a kisantantnál is. Ezáltal vált lehetővé Nem található a peranyagban. 211 Alárendelt. 212 A trianoni békeszerződés a magyar hadsereg létszámát 35 000 főben állapította meg.
