Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Magyarország hadseregének a trianoni állapotból való kiemelése és bizonyos mértékű fejlesztése, létszám és felszerelés tekintetében. Ez azonban kizárólag védelmi célokat szolgálhatott csak, mert a fejlesztés méretei távol álltak attól, hogy Magyarország akárcsak a környező államok egyikének fegyverkezési állapotát viszonylagosan elérje. A győri programban provideált 600 millió pengő a tulajdonképpeni katonai szükségletnek csak egy mérsékelt hányadát elégítette ki, amint ezt Rátz Jenő akkori vezérkari főnök tanúvallomásával bizonyítani kívánom. De maga az a tény, hogy egybehangzó vallomások szerint a kormányzó németországi látogatása alkalmával mind ő, mind pedig a kíséretében lévő miniszterek a cseh krízissel kapcsolatban igen óvatos álláspontot foglaltak el, azt mutatja, hogy Magyarország abban az időben katonai akciót, éppen hadserege felszerelésének állapotára való tekintettel, nem kívánt és nem is szándékolhatott. 10. / Hogy az Anschluss után nem ismertem fel a Németország és a demokrata nagyhatalmak között az összeütközés elkerülhetetlenségét, erre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy ebben a felfogásban a demokrata nagyhatalmak számos államférfiával osztozom, mert hiszen abban az időben ezek törekvése éppen arra irányult, hogy a háború elkerültessék. Maga a müncheni döntés - egy jó félévvel később - azt igazolja, hogy a törekvések nem voltak eleve meghiúsulásra kárhoztatva, tehát 1938 tavaszán azt a felfogást, vagy legalábbis azt a reménységet, hogy a háború elkerülhető lesz, osztani nem mondható akkori szemszögből nézve tévedésnek. Az ebből levont következtetések sem helytállók tehát, még kevésbé helytálló azonban „lelkiismeretlen és önző módon elkövetett bűnök" sorozatáról beszélni, mert ennek a szubjektív minősítésnek, helyesebben hangulatkeltésnek semmi kapcsolata nincsen a Darányi-kormányban elfoglalt tárca nélküli közgazdasági miniszterségemmel. A győri program végrehajtásából semmiféle következmény nem adódott későbbi politikai és katonai fejleményeket illetőleg; ez a múltnak, a trianoni békeszerződés tárgytalanná vált rendelkezéseinek részbeni felszámolása volt csupán, amely épp azért nem alkalmas a vád bárminemű alátámasztására. Élni akaró nemzetnek joga van olyan védelmi felkészültségre, amely arányban áll a többi számba jövő államok felkészültségével, mert különben nincs meg az az egyenjogúság az államok között, amelyet éppen a helyesen értelmezett demokratikus felfogás kíván meg. 11. / Az 1938. évi XV. tc.-nek, azún. első zsidótörvénynek keletkezését, parlamenti letárgyalását és végrehajtását illetőleg utalok a fentebb ad vád IV. alatt kifejtettekre. 12. / Arra nem emlékszem, hogy e törvény tárgyalása kapcsán Rassay Károllyal bizalmasan mit beszéltem. Még kevésbé arra, hogy a törvényjavaslatot „ocsmánynak" neveztem volna, és miért tettem volna ezt. Valószínűleg nincs olyan brilliáns emlékczötehetségem, mint említett tanúnak, bár az ő vallomása más vonatkozásokban bebizonyíthatóan tévedéseket tartalmaz, s ezért nem tartom kizártnak, hogy a szóban forgó esetben valami olyanra nem emlékszem, ami nem vagy nem egészen úgy történt, mint ahogy azt a vádirat Rassay vallomása alapján beállította. Nem értem azonban azt, hogy micsoda tudatosan valótlan közlést tettem volna Rassay Károlynak, mert hiszen néhány hét múlva valóban lemondott Darányi, és én vettem át a miniszterel-