Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

a jövedelemelosztásba bele kellett volna nyúlni. Szerintem ez a nagyfogyasztó zsidó középosztály a maga túlméretezettségével volt a zsidók visszaszorítását indokló egyik legfontosabb tényező. A zsidókérdést aktuálisnak tartó és mélyebben gondolkodó magyar társadalomszemlélet és politikusok a zsidókérdés egy másik vonatkozását látták. Ezek a zsidóságot illetőleg távol tartották maguktól a primitív faji szemléletet, amely a zsidóságban valami alacsonyabb rendű lényt látott. Nem, itt a zsidót oly értékes emberfajtának tekintik, mint magunkat, de értékei és hibái mások, mint a mienk, amiről nem tehetünk, és ők sem tehetnek. Ez a „más", ez a különbség ott lesz különösen veszélyes, hol a nemzet szellemi és politikai életének irányításáról, illetőleg befolyásáról van szó. A magyar szellemet akarták más szellemiség befolyása ellen védeni, illetve azt a szellemiséget visszaszorítani. Mivel pedig a zsidóság a színház, mozi, újságírás és művészeti pályák terén egyre nagyobb számban és igényekkel lépett fel, ez ellen akartak küzdeni. Ugyanez vonatkozik a politika és közigazgatás terére is. Mindabból következett a zsidókérdés kezelésbe vételének szüksége. Persze aktualitását, a megoldás szükségét a német nemzeti szocializmus előtörése fokozta. Balgaság volna azt tagadni, különösen az Anschluss utáni időre nézve, de nem szokatlan, sőt mondhatni természetes jelenség, hogy a nagy birodalomnak szellemi fejlődése, politikai irányvétele befolyásolta a szomszéd kisebb államokét. Növelte az aktualitást az itthoni nemzeti szocializmus előretörése, amelynek kiabáló antiszemitizmusát nem lehetett egyszerű rendőri vagy ügyészi eszközökkel lefojtani, hiszen a fenti indokok a maguk realitásával hatottak. AII. zsidótörvényjavaslata, amely már erős közeledést mutat a faji meghatározás felé, azzal a céllal jött létre, hogy a zsidókérdést nyugvópontra juttassa. Egyes intézkedései ellen lehet kifogást emelni, lehet szigorúnak mondani, de egy bizonyos, 5 évig kibírtuk vele, a zsidóság tűrhető helyzetben volt, megélhetését megtalálta, sőt a magyar rendezés annyival humánusabb, annyival célszerűbb volt, mint Európa többi államainak zsidószabályozása, hogy a környező államok zsidósága hozzánk törekedett, ami persze újabb komplikációkat jelentett. Ha a habom csak egy évvel hamarabb végződik, úgy hazai zsidóságunk a törvény oltalma alatt egészen jól átvészelte volna a háborút. Az az ellenvetés, hogy nem kellett volna semmit sem csinálni, hanem szembeszállni a zsidóellenes agitációval, nem helytálló. Ugyanis nemcsak hangulatoktól fűtött agitációkról volt szó, hanem olyan tényekről, amelyet az agitáció csak felhasznált. Az agitációs okokat meg kellett szüntetni (a II. zsidótörvény rendelkezései a fent felsorolt okokhoz kapcsolódnak), hogy az agitáció ürességét mindenki meglássa, és belenyugodva a tett intézkedésekbe, az agitációval élő mozgalmaktól elpártolva odaszegődjék a konstruktív politika zászlajához. így értendő az is, hogy a II. zsidótörvény egyik célja a tömegek megnyerése volt, de az egészséges megnyerés, vagyis meggyőzés volt, vagyis a szenvedélyek lecsillapítása. Ami ezután történt, nem volt mindig dicsőséges, és a keresztény társadalom egy részének ezutáni viselkedése és tevékenysége, illetve annak bírálata nem ide tartozik. Az 1944. évi intézkedésekre előadom, hogy nem voltak ínyemre, de akkoriban el-