Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

denükből kifosztva, asszonyokat, öregeket és gyermekeket tettek át a határon, mitsem törődve azzal, hogy a szlovák hatóságok átveszik-e őket vagy sem. Mindezek vádlott kormányának tudtával és utasítására, a jobb érzelmű magyar és felvidéki lakosság nagy felháborodásától kísérve zajlottak le, és nem kis mértékben eredményezték, hogy a felvidéki lakosság igen élesen megmutatkozó ellenszenvet tanúsított a magyar kormány közegei és intézkedései ellen. 1939. január 6-án vádlott a budapesti Vigadóban megtartott nagygyűlésen megindította az ún. Magyar Élet mozgalmat. Az itt tartott beszéd

176 ismét diktatúrás egypártrendszerü szándékainak előkészítését szolgálta, nyíltan hirdette a tekintélyelvet, lázított a zsidóság ellen - nagyjából tehát átvette ama szélsőjobboldali mozgalmak jelszavait, melyek ellen való küzdelemre és erélyes fellépésre kapott utasítást kormányelnöki kinevezésekor. A mérsékeltebb és józanabb magyar közéleti körök ekkor már világosan látták vádlott kétszínű és rosszhiszemű magatartását, és mindent elkövettek azért, hogy őt a magyar közéletből, de legalább kormányelnöki állásából eltávolítsák. Ez a szándék 1939. február 15-én megvalósult, amikor vádlott zsidó származású iratainak bemutatásakor kénytelen volt benyújtani lemondását. Ezt megelőzően azonban módszeresen igyekezett alkalmazni az ország politikáját a tengelyállamokhoz, és 1939. január 13-án kormányának előkészítő munkája után Magyarország csatlakozott az ún. antikomintern paktumhoz, amely valójában Németország, Olaszország és Japán szövetsége volt a Szovjetunió ellen. Ennek a lépésnek a következtében a Szovjetunió még az év február 3-án, tehát terhelt kormányelnöksége idején megszakította a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. Van azonban Imrédy Béla politikai irányváltozásának súlyosabb és végzetesebb következménye is. Addig az időpontig a magyar szélsőjobboldal csupán [a] középosztály söpredékét tudta a maga oldalára állítani, így Rajniss Ferencek, Kovarcz Emilek és Milotay Istvánok, tehát erkölcsi és emberi mértékkel mérve alantas és szennyes figurák szerepeltek csupán a szélső jobboldalon, néhány olyan szánalmas és ütődött ember mellett, mint Meskó Zoltán vagy Szálasi Ferenc. Amikor azonban Imrédy Béla, az előkelő patrícius családból származó nagy műveltségű, nemzetközi összeköttetésű és előkelő pozícióhoz jutott államférfi állott be a szélsőjobboldal soraiba, ez az út egyszerre szalonképessé, az úgynevezett úriember számára is járhatóvá lett. Ez az út széles tömegeknek módot adott alantas szenvedélyeik kitombolására, önző, nyerészkedő ösztöneik kiélésre és erkölcsi gátlásaik félre tételére. Imrédy Béla ténylegesen és cselekvően elkövetett bűnei mellett közéleti szereplésének ez egyik legvégzetesebb fejezete. Abban, hogy a magyar társadalom oly mélyen fertőződött meg a fasizmus szellemétől, ez erkölcsi tekintetben oly mélyre züllött, abban, hogy a nemzet és a nép valódi érdekeinek félretételével, önös anyagi és hatalmi érdekek szolgálatában beállott a szélsőjobboldali söpredék közé - elsősorban és legfőképpen Imrédy Béla a bűnös. Az ő átállása és árulása, kétszínű és rosszhiIII. fejezet 8. sz. dokumentum.