Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
szemű játéka oldotta fel a tömegeket az addigi tartózkodás alól. Joggal és méltán hivatkozhatott mindenki arra, hogyha a 3400. számú rendeletet kibocsátó Imrédy Béla maga állt be a szélsőjobboldalra, akkor ezzel szemben erkölcsi vagy nemzeti szempontból aggályok nem merülhetnek fel. Imrédy Béla ez irányú magatartása nem enyhült, hanem romlott akkor, mikor Horthy Miklós, elé tárva származási iratait, lemondásra szólította fel. Lemondáskor kénytelen volt visszavonulásának indokait is nyilvánosság elé tárni. Itt kétség merült fel az iránt, vajon Imrédy Béla tudatában volt-e már régebben zsidó származásának vagy nem. Az a körülmény, hogy 1938-ban, soron kívül és származási iratok bemutatása nélkül vitézzé avattatta magát, arra mutatott, hogy a valóság ismeretes volt számára. Valószínű, hogy a vitézi címet, amely egyben teljes árja származást jelentett, ezért igyekezett megszerezni. Ha valóban régen tudta származását, úgy közéleti pályafutása még sötétebb színbe kerül, mert kétségtelen, hogy részben ennek clleplezésére követte el bűncselekmények egész sorozatát, amelyek a nemzet mai tragikus helyzetére vezettek. Kétségtelen azonban, hogy a nyilvános vesszőfutás terheltet nem komolyabb meggondolásra vagy magába szállásra indította, hanem az igazolás vágyát keltette fel benne, vissza akarta szerezni az elvesztett hatalmi pozíciót, és ennek érdekében nem válogatott az eszközökben. A közéletben mint egyre szélsőségesebb politikus jelent meg, és egyre nyíltabban követelte a magyar államrend fasiszta szellemű átalakítását. Köztudomású, hogy 1939. március 15-én a német haderő bevonult Prágába, és Hitler tekintet nélkül a világ nyilvánossága előtt tett kijelentéseire, bekebelezte a birodalomba azt a Csehországot, amelynek függetlenségét alig fél évvel ezelőtt ő maga garantálta. 177 Ha bármilyen okból feltételezhető is lenne, hogy Imrédy Béla jóhiszeműsége az erkölcsi érzék fennállását vélte a nemzeti szocialista rendszerben, a Csehország elleni támadás mindenképpen arra a felismerésre kellett volna hogy vezessen, hogy hitszegő és gálád támadó rendszerhez csatolta Magyarország politikáját. Ha élt volna benne a lelkiismeret és az erkölcsi érzék, akkor minden befolyását és tehetségét arra igyekezett felhasználni, hogy hazája és népe ellen könnyelműen és vétkesen elkövetett bűneit jóvátéve igyekezzék a nemzetet ismét eltéríteni attól a végzetes úttól, amelyen legfőképpen az ő irányítása mellett indult el. Mindezt erősítenie kellett volna benne annak a ténynek, hogy Magyarországon egyre fokozottabb mértékben működtek a német ügynökök, lázították a német ajkú lakosságot, így senki előtt nem lehetett kétes, hogy milyen sors várna Magyarországra, ha a hitleri német birodalom akadály nélkül, szabadon megvalósíthatná politikáját. Hitler a müncheni szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja az ún. „Maradék-Csehszlovákia" határait. A garanciát figyelmen kívül hagyva a német hadsereg 1939. március 15-én bevonult Prágába, és a következő napon Hitler rendeletet adott ki arról, hogy a Cseh-Morva Protektorátust a Nagynémet Birodalomhoz csatolják. Szlovákia függetlenségét Hitler március 14-én formálisan elismerte. A március 26-án aláírt német-szlovák védelmi szerződés, valamint az ország északnyugati részén létesített védelmi övezetben állomásozó német csapatok azonban biztosították Berlin fennhatóságát és Szlovákia bábállam státusát.
