Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
Vádlott azt állítja, hogy ezek a felismerések módosították némiképpen politikai felfogását, és váltották ki eltérését attól a programtól, amelyet kormányra lépésekor hirdetett. Ez a változás megmutatkozott vádlott Kaposvárott tartott politikai beszédében 174 , de még inkább megmutatkozott azokban a törvénytervezetekben, amelyekről nyilvánvalóan kiderült, hogy vádlott alkotmányellenes, diktatórikus szándékainak előkészítését szolgálták. Vádlott állításaival szemben a valóság az, hogy hatalomra törő természete és féktelen személyi ambíciói folytán a legnagyobb kományhatalom birtokában került közvetlen érintkezésbe a német diktatúrával. Történt ez olyan időpontban, amikor ez a diktatúra a maga legnagyobb nemzetközi sikereit látszott elérni. Vádlott tehát, akit lelki alkata amúgy is hajlamossá tett diktatúrás törekvésekre, a német hatalmi bűvölet szuggesztiója alá kerülve, magát érezte hivatottnak Magyarországon hasonló szerep betöltésére. Ebben a korban kerültek először forgalomba olyan híresztelések, hogy vádlott részben zsidó származású lenne. Ugyanakkor a mögötte álló kormánypárt jelentős része, főként ama történelmi osztály képviselői, amely éppen saját hatalmi pozíciója védelmében vigyázott rá, hogy a látszat-alkotmányon réseket ne üthessenek, éppen terhelt diktatúrás kísérletei miatt élesen szembefordult vele. Terhelt tehát két oldalról is szorongatott helyzetbe került. Egyrészt diktatúrás szándékainak meghiúsulását kellett látnia abban a támadásban, amit az 1938 novemberében bekövetkezett úgynevezett disszidálás jelentett, 175 ami egyben világossá tette, hogy az a vágya, hogy őt a magyar történelmi osztályok befogadják és maguk közé tartozónak számítsák, végérvényesen meghiúsult. Látnia kellett azonban azt is, hogy ellenkező oldalról is támadás készül ellene állítólagos zsidó származása miatt, és ezzel további közéleti szereplése többé-kevésbé lehetetlenné válnék. Ebben a helyzetben vádlott a legalantasabb és leglelkiismeretlenebb megoldást választotta. Elhatározásában a történelmi osztályok iránti bosszú és a zsidókérdésnek oly durva exponálása alakult ki, hogy feltevése szerint ezzel a zsidó származás gyanúját is elhárítja magáról. A magát keresztény erkölcsökben élő és hívő katolikusnak valló vádlott nem azt tartotta kötelességének, hogy a rosszhiszemű zsidóellenes lazítást leszerelni kísérelje meg, hanem mint ez saját vallomásából kiderül, az antiszemita hangulatot többek között saját gyenge kormányzati helyzetének megerősítésére kihasználva, részben ezért is terjesztette be az úgynevezett második zsidótörvény javaslatát. Vádlott tehát a köztudomás és a maga által sem vitatott tényállás terén értelmi szerzője és benyújtója volt a második zsidótörvénynek, amely a maga kegyetlen és embertelen intézkedéseivel a legsúlyosabb népellencs bűncselekmények sorozatára vezetett. De bűnös és vétkes volt mindazokban az intézkedésekben is, amelyeket a vezetése alatt álló kormány megbízottai követtek el a visszacsatolt területen élő zsidósággal szemben. Ezeket ezrével kergették ki otthonukból éjszakának idején, minLásd III. fejezet 5. sz. dokumentum. Lásd a bevezető tanulmányt.
