Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

maguk haszonkulcsának fokozását, és mindenekfelett számítottak arra, hogy a diktatúra háborús készülődéseiből származó nagyipari konjunktúrából a maguk óriási hasznát leszűrhetik. A vádlott tehát, amennyiben lelkiismeretesen és komolyan mérlegelte volna, hogy a maga súlyával és befolyásával milyen oldalra álljon, kétséget kizáróan láthatta volna, hogy az emberi igazság, a keresztény erkölcs és a nemzeti érdek csakúgy, mint a Magyarországon kivételesen súlyos nyomort szenvedő tömegek érdekében nem a fasiszta diktatúrák, hanem a népi demokráciák szellemében tartoznék a maga képességeit felhasználni. De ha saját lelkiismerete és ítélőképessége nem is vezette volna erre a felismerésre, vádlottnak, aki magát hívő és buzgó katolikusnak vallotta mindenkor, hallania kellett volna azokat a tiltakozó hangokat, amelyek a katolikus egyház feje, XI. Pius pápa csaknem valamennyi megnyilatkozásából kicsendültek, amikor is félreérthetetlen nyíltsággal súlyosan megbélyegezték a fajelmélet hazugságára és az erőszak dicsőítésére épített német nemzetiszocialista rendszert. Látnia és tudnia kellett volna, hogy a római katolikus egyház legkiválóbb képviselője, pl. Faulhaber bíboros, a legsúlyosabb és közvetlen életveszéllyel járó harcot folytatja a vallásellenes és vallásgyalázó nemzetiszocializmus rendszerével, tehát minden ok megvan annak feltételezésére, Imrédy Béla dr. közéleti szereplésének mindezek a motívumok alapjául kellett volna hogy szolgáljon. De ha mindezek a tények nem lettek volna elegendők, hogy benne az emberiesség és különösképp a magyar nép érdekeit helyesen megítélő képet alakítson ki, elegendő arra utalni, hogy a német nemzetiszocializmus számos esetben tanúbizonyságát adta Magyarországgal szemben tanúsított ellenséges érzelmeinek. Módszeresen és előre kidolgozott tervszerűséggel Magyarországra érkezett német ügynökök lázították a Magyarországon élő német eredetű lakosságot az ország ellen, és ezzel a magyar nép benső egységét alapjában ingatták meg. Mindezek a körülmények nem gátolták meg Imrédy Bélát abban, hogy 1938-ban miniszteri tárcát vállaljon Darányi Kálmán kormányában. 1938. március 9-én, röviddel Darányi Kálmán Győrben elmondott és már nyíltan a fasizmus szelleméhez alkalmazkodó politikát bejelentő beszéde után, sőt valójában annak végrehajtására Imrédy Béla a Nemzeti Bankban betöltött elnöki állásának megtartása mellett tárca nélküli gazdasági csúcsminiszterré lett, és vállalta azt, hogy az ország gazdasági erejének mozgósításával elsősorban az ország felfegyverzését, tehát háborúra való előkészítését hajtsa végre. Ha Imrédy Bélának még bármilyen kétsége lehetett volna az iránt, hogy a nemzetközi fasizmust milyen célok és milyen szándékok vezérlik, úgy 3 nappal miniszterré történt kinevezése után, 1938. március 12-én Ausztria erőszakos lerohanásakor világosan fel kellett ismernie a valódi célokat. Imrédy Béla dr. a maga közéleti és társadalmi pozíciójában nyilvánvalóan látta és tudta, hogy a nemzetközi életben Hitler fellépése Ausztriával szemben a legteljesebb bizonytalanságot váltotta ki, és nyilvánvalóvá tette mindenki számára, hogy a német diktatúra és Európa demokrata hatalmai között az összeütközés előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. A vádlott, aki kíméletlen és kemény eszközökkel harcolva tört a minél nagyobb hatalomra, nem hivatkozhat arra, hogy Hitler ausztriai, majd később csehországi fellépésében nem ismerte fel a