Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

támadó és hódító szándékot. Az az ember, aki vállalkozik rá, hogy közéleti szerepet töltsön be, aki elhivatottnak érzi magát egy egész nemzet sorsának irányítására vagy lényeges irányítására, nem hozhatja fel mentségül azt, hogy tévesen ítélt meg helyzeteket, mert az ő tévedése nem csupán egy nemzet sorsát, hanem százezrek és esetleg milliók életének árát is követelheti. Aki vállalja magára, söt igényli azt, hogy a közéletben betöltött vezető szereppel együtt járó népszerűséget, dicsőséget és sikert élvezze, az tartozik viselni azt a kockázatot, hogy hibás tetteiért olyan mértékben felel, amilyen mértékben a hibát, a közösség sorsát károsan befolyásolják, [sic!] A vádlott közéleti szereplése során elkövetett tévedések - mint ő mondja -, de valójában lelkiismeretlen és önző módon elkövetett bűnök egész sorozata folytán bátran megállapítható, hogy a magyar nemzet ezeréves európai történelme során elszenvedett legsúlyosabb katasztrófájához vezetett. A vádlott, mint a Darányi-kormány gazdasági minisztere, megszervezője és egyik életre hívója volt az 1938. évi XV. sz. tc.-nek, azún. első zsidótörvénynek. A vádirathoz 1./ alatt csatolt levél és tervezet

163 tanúsága szerint ő készítette el az említett törvény első vázlatát és saját vallomásából kiderült, hogy azt a Darányi-kormány minisztertanácsa elé kerülő formában nemcsak helyeselte és jóváhagyta, hanem a gazdasági életben bekövetkezett válság nélkül való végrehajtást a maga hatáskörében el is vállalta. Vádlott rosszhiszemű és kétszínű közéleti magatartásának első ízben adta ki nyilvánvaló és félreérthetetlen tanúbizonyságát. Amikor ugyanis egyik oldalról vállalta a törvény megszerkesztését, és azzal magát minden tekintetben azonosította, nem átallotta, hogy az ellenzék egy vezetője, Rassay Károly előtt olyan kijelentést tegyen, hogy „ocsmánynak" tartja a javaslatot, és arra kérje, hogy igyekezzék a sürgős letárgyalással levenni a kérdést a napirendről. Ugyanakkor azonban közölte Rassay Károllyal azt is, hogy a gyenge Darányi-kormány rövidesen távozik, amikor is saját maga miniszterelnöksége válik lehetővé. Nyilvánvaló tehát, hogy ezzel a tudatosan valótlan közléssel Rassay Károlyban, akit általában a magyar ipari és banktőke egyik politikai exponensének tartottak, azt a hitet óhajtotta kelteni, hogy a maga részéről az első zsidótörvényt ellenzi és helyteleníti. Ezzel a lépéssel, mint számos más gesztusával is, elérte azt, hogy a liberális érzelmű és a fasizálódó kormányintézkedésekkel szemben aggodalmaskodó magyar tőkés érdekeltség benne e politikai irányok egyik éles ellenzőjét látta. Ez annál nagyobb jelentőségű volt, mert 1938 tavaszán, nyilván a közvetlen határunkig előrenyomult nemzetiszocializmus befolyására, Magyarországon jelentős mértékben fokozódott a szélsőjobboldali szervezkedés. A Hungarista Mozgalom

164 és más nemzetiszocialista érzelmű politikai szervezkedések a nemzetiszocializmus látszólagos sikereinek hatása alatt a magyar hadseLásd III. fejezet 2. sz. dokumentum; vö. Imrédy 1945. október 8-9-i rendőrségi vallomása. 164 Önmagában nem létezett, hanem Szálasi Ferenc Nemzetiszocialista Magyar Pártjának, majd a Nyilaskeresztes Pártnak a része volt, innen a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom kettős név. A féllegális mozgalom, amelynek illegális részei is voltak, a hatalomért folytatott harcnak és a hatalomátvételre való felkészülésnek a szervezeti bázisát képezte. Legfontosabb része a titkos „Országépítés" szervezet volt.