Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

1. IMRÉDY BÉLA A MAGYAR POLITIKAI ÉLETBEN Barátai és ismerősei, ha hízelegni akartak neki, Savonarola hasonmásaként emlegették. S a vézna, görnyedt törzsön ülő hatalmas koponya, démonikus, sárgásán sápadt arcával, sötét, hideg szemeivel és karikaturisták kedvenc témájaként ívelő sasorrával valóban emlékeztetett a máglyán elpusztult firenzei szerzetesre és diktátorra. Az aszketikus külső mögött azonban ott honolt a nietzschei „Wille zur Macht", a hatalom óhajtása és sóvárgása. „A hatalom birtoklása Imrédy ambícióit még jobban kifejlesztette. S a hatalom utáni vágy ennek az egyébként rendkívül értékes, nagytanultságú és fölényes szellemi képességekkel bíró embernek a tisztánlátását, józan ítélőképességét is megzavarta. Ez a folyamat, amely későbbi nagy tragédiáját okozta, csak lassan fejlődött ki" - írta róla minisztertársa, Lázár Andor.

1 Imrédy Béla 1891. december 29-én született mint az ómoraviczai Heinrich-család egyik leszármazottja. Apja a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének alelnökvezérigazgatója és udvari tanácsos volt, míg a família másik ága az ország legnagyobb vasáru-nagykereskedését mondhatta magáénak. „Tipikus polgári miliő volt a miénk, egy jómódú család nyugodt, kellemes életével" - vallotta később ifjúkori környezetéről.

2 A budapesti piarista gimnáziumban eltöltött nyolc esztendő mélyen átélt vallásossággal telítette. Kulturális érdeklődése, zenei és szépirodalmi ismeretei figyelemre méltónak mondhatók. Kortársai nagyra becsülték csiszolt elméjét és széles körű közgazdasági tudását, a legjobb pénzügyi szakemberek egyikének tartották. Mindez a jó hivatalnok minuciozitásával párosulva, szinte példátlan ütemben lendítette előre Imrédy karrierjét. Alig kétéves pénzügyminisztériumi működése után, 1922-ben a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) titkára, s 1924-ben főtitkára lett, majd átkerült a Magyar Nemzeti Bankhoz, ahol 1928-ban, 37 éves korában, igazgatóvá és az üzletvezetőség tagjává nevezték ki. Útján felfelé a bankok világában igen nagy hasznát vette - személyes tulajdonságain túl - társadalmi ismeretséLázár Andor: Visszaemlékezéseim. A Ráday Gyűjtemény tanulmányai. Sorozatszcrk.: Benda Kálmán. Budapest, 1995. 206. p. 2 Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek. Budapest, 1946, Faust Kiadó. 140. p. A szerző társaságában lévő pszichoanalitikus dr. Gartner Pál volt. (Második bővített kiadás: Budapest, 1993, Pelikán Kiadó.) 1 1