Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

rint, amikor a német területeket a német birodalom visszakapta, a négy nagyhatalom képviselői úgy döntöttek, hogy a lengyel és magyar igényeket Csehszlovákiával szemben három hónapon belül kell rendezni. A lengyelek nem várták be ezt a határidőt, hanem katonai akcióval bevonultak az általuk igényelt területre. Magyarországon különösen a szélsőjobboldal körében ugyancsak katonai akcióra irányuló kívánságok merültek fel, azonban úgy Horthy, mint a kormány azon az állásponton volt, hogy diplomáciai úton kell a kérdést rendezni. Tény, hogy már ebben az időben ún. önkéntes szabadcsapatok vonultak a csehszlovák határra. Ennek működését a kormány elnézte, mert egyrészt Csehszlovákia már jelentős erőket gyűjtött össze az érintett területeken, másrészt pedig a magyar hadsereg akkor még kifejlődőben volt. Minthogy a komáromi tárgyalások nem vezettek eredményre, sor került a bécsi döntésre, amelyet az angol és francia kormányok tudomásul vettek. Nézetem szerint a magyar kormány eljárása teljesen megfelelt a diplomáciai követelményeknek, és legjobb meggyőződésem szerint sem én, sem kormányom Csehszlovákiával szembeni revíziós igények ily módon való érvényesítésével nem követtünk el hibát a nemzet érdekei ellen. A bécsi döntést követőleg történt meg az ún. disszidens csoportnak a kormánypártból való kiválása. Ennek előzménye az, hogy akkor már erős agitáció folyt megbuktatásom érdekében. A disszidensek azt állították, hogy én diktatúrára török, holott én csak arra törekedtem, hogy reformjaim megvalósítása érdekében tágabb körű rendeleti kormányzásra nyerjek felhatalmazást. A rendeleti úton való kormányzást elsősorban a földbirtokreform terén kívántam megvalósítani, mert nem láttam biztosítottnak ezen reform keresztülvitelét hosszú parlamenti tárgyalások eredményeként létrejövő törvény keretében. Miniszterelnökségem alatt nyújtottam be a honvédelmi törvényjavaslatot, amelyet a parlament még az én miniszterelnökségem alatt is szavazott meg, de mint 1939. évi II. tc.-nek

81 a kihirdetése már később történt meg. Ugyancsak én nyújtottam be a második zsidótörvény-javaslatot is, amelynek tető alá hozatala azonban már később történt meg. 1939. január 6-án a Magyar Élet Mozgalom első nagygyűlésén a budapesti Vigadóban egy beszédet tartottam, amelynek szövege a jelen jegyzőkönyvhöz 3./ alatt csatoltatik.

82 Ez a mozgalom társadalmi mozgalom volt és célom az volt, hogy a szélsőjobboldallal szemben azokat a jobboldali elemeket, akik célkitűzéseimet helyeslik, magam köré vonjam és olyanokat is, akik a politikai életben nem is kívántak részt venni, de mint társadalmi tényezők mellettem állottak. A mozgalom vezetői mellettem Rátz Jenő, Jaross Andor és Incze Antal voltak. A beszéd elmondásakor már ismeretesek voltak előttem azok a híresztelések, ame81 Az 1939. március 11-én hatályba lépett 1939:11. tc, a honvédelmi törvény, egységes rendszerbe foglalta az állampolgárok honvédelmi kötelezettségeit, a háború vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetén elrendelhető honvédelmi szolgálatokat, gazdasági korlátozásokat, és egyéb kivételes intézkedéseket. 82 III. fejezet 8. sz. dokumentum.