Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
4, JEGYZŐKÖNYV IMRÉDY BÉLA GYANÚSÍTOTTKÉNT! KIHALLGATÁSÁRÓL A POLITIKAI RENDŐRSÉGEN 1945. október 8-9. A vádat megértettem. Az 1848. évi III. tc.-re 70 hivatkozom, amely a miniszterek felelősségéről szól, s amelynek értelmében csak az országgyűlés vonhatja felelősségre a minisztereket azokért a cselekedetekért, amelyeket ebben a minőségben követtek el. Tudatában vagyok annak, hogy mint politikus felelősséggel tartozom a nemzetnek és ezen felelősséget vállalom is. Bűnösnek azért nem érzem magam, mert amit tettem, lelkiismeretem szerint és jószándékkal cselekedtem, ha az események nem is igazoltak. 1913-ban lettem jogtudományi doktor, az egész világháború alatt harctéri szolgálatot teljesítettem, 1918-ban pénzügyi szakvizsgát tettem. Közhivatali pályámat a Székesfővárosi Pénzügyigazgatóságon kezdtem, majd 1921-ben a TEBE titkára és később főtitkára lettem. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági tanulmányi statisztikai osztályának lettem a vezetője, igazgatóhelyettesi címmel. 1928-ban lettem a Nemzeti Bank igazgatója s az üzletvezetőség tagja. 193 l-ben vagy 1932-ben Belatiny Braun Ivánnál, aki a Nemzeti Bankban alattam szolgált, egy estélyen ismerkedtem meg Gömbös Gyulával. Pénzügyi szakkörökben nevem akkor már ismert volt, és amikor a Károlyi-kormány pénzügyminisztere, Korányi Frigyes báró kivált a kabinetből, 71 már engem is kombináltak pénzügyminiszternek. Gömbössel nem sokat érintkeztem, de az előzmények után nem ért váratlanul, Az 1848:111. tc. a „Független magyar felelős ministerium alakításáról" 32-35. §-ai rendelkeznek a miniszterek felelősségre vonásának módjáról az általuk hivatalos minőségükben elkövetett tettekért vagy mulasztásokért. Ennek értelmében a vád alá helyezésről az országgyűlés alsótáblája dönt többségi szavazattal, az ítélőbíróságot pedig a felsőtábla választja saját tagjai közül. 71 Korányi, aki 1932. december 16-tól töltötte be a pénzügyminiszteri tárcát gróf Károlyi Gyula kormányában, nem vált ki a kabinetből, de lemondása 1932 tavaszától már szóbeszéd tárgya volt. A kormánypárt agrárius blokkja állandóan támadta, és 1932 májusában az egységes párti többség leszavazta a minisztert a képviselőházban.
