Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Hozzászólások

az van folyamatban (Kastaly Beatrix). Az utolsó javaslat a 85 000 iratfolyóméter veszélyeztetettnek mondott anyag kérdése. Én ezt gondolati logikai sorban azután helyezném, hogy bizonyos képzést adjunk a levéltári dolgozóknak éppen arra, hogy reálisan tudják a helyzetet felmérni. Mert ami a múltban volt, hogy egy-két restaurátor nyakába vette az országot és két nap 5000 folyómétert átnézett, az nem megnyugtató. A felmérést annak a levéltárosnak kell csinálni, aki benne él és ahhoz viszont, hogy meg tudja csinálni, megfelelő direktívákat kell kapnia. Ezt kellene kidolgozni és ez is a szakmai képzés keretébe tartozó ügy. Ha ez megvan, akkor már előre lehet lépni és reményünk van egy reális számra. Fontos a metodika kidolgozása, hogy a levéltáros szerint mit kell fertőtleníteni, mit nem kell, mi szorul kötésre, kötésjavításra, egyéb ilyen egyszerű pákázásos javításra, vagy tömeges laminálásra és a többi és a többi. És ebbe még egy levéltári szempontot is bele kell szerintem hozni, hogy mennyire kersett az az anyag. Mert ha egy színvonalon állónak tekintjük az egész levéltári állományt, akkor egy olyan kásahegyet kapunk, amin soha nem fogjuk keresztülrágni magunkat. Unokáink sem. Engedjék meg, hogy a következőkben összefoglaljam az elhangzottakat. Egyértelmű, hogy az iratvédelem terén fejlesztésre van szükség. A jelen állapot, a jelenlegi színvonal nem felel meg. Ennek érdekében mindenekelőtt szeretnénk, ha a kilátásba helyezett központi beruházási alap felhasználásával regionális, vagy más szervezésben a tanácsi levéltárak ilyen irányú igényeinek kielégítése megkezdődnék. Másik kérdés, ami világos: a levéltárosok szeretnének többet olvasni iratvédelmi témákról. Ennek érdekében kérjük először az ilyen témájú külföldi szakirodalom fordítását, másodszor valamilyen formában annak a tervbevételét, hogy készüljön iratvédelmi kézikönyv. Következő témakör. A levéltáros dolgozókból - nem mondanám, hogy a nyugdíj előtt álló levéltárost is vegyük fel — ki kellene választani azt a réteget, amelyiktől elvárhatjuk, hogy e téren érdemes munkát tud végezni és iratvédelmi szakismeretekben olyan szakmai továbbképzésben részesíteni, hogy meg tudják határozni a saját levéltárukban szükséges legfontosabb lépéseket és fel tudják mérni anyaguk veszélyeztetettségét. Ehhez viszont olyan instrukciókra van szükségük, olyan továbbképzési megoldásra, amelyik erre képessé teszi őket. Tehát úgy lehetne az iratvédelem kérdéseiben továbblépni, hogy tanfolyamot szervezünk, tapasztalatcseréket rendezünk, majd felmérjük iratainak állagát. Szóvá kellene tenni a levéltári kapacitással - vagy házon belül, vagy külső fél számára, esetleg mind a két vonalon — végezhető anyagvédelmi munka világos és egyértelmű szabályainak kidolgozását.