Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Ságvári Ágnes: Vitazáró

SÁGVÁRi ÁGNES Vita záró Mai beszélgetésünk - hiszen talán leginkább így jellemezhetnék klubnapunk stílusát - újra megerősítette: jó úton jár a Levéltári Szekció, midőn a levéltárügy időszerű kérdéseit napirendre tűzi megvitatás és tájékozódás céljából. Helyesen választottuk meg a meghívottak körét, midőn a kölcsönös információ keretében csakúgy megszólaltak a szolgáitatás (fertőtlenítés, restaurálás, könyvkötészet) irányítói, munkatársai, mint a szolgáltatást igénybe vevők (levéltárosok, könyvtárosok, esetenként irattárosok). Az eszmecsere azzal vált teljessé, hogy részt vettek azon a magyar levéltárügy ágazati felügyeletét ellátó Művelődési Minisztériumnak a képviselői és tanácsadó testületének, a Levéltári Tanácsnak a vezetője. A beszélgetés értékét növeli az a nyíltság, amellyel az előadók és hozzászólók szakmai, anyagi nehézségeinkről, megoldott és megoldandó gondjainkról szóltak az önhittség és követelőzés legkisebb jele nélkül. Legtöbben levéltárak, régiók, sajátos gyűjteményi anyaggal dolgozók egy-egy csoportjának képviseletében jöttek el. Állásfoglalásuk közel sem tekinthető utasításnak. De kötelező erővel kell hassanak, annál is inkább, mivel a levéltárosoknak mindén generációja nyilvánított véleményt, s nemcsak kor szerint, de tapasztalat és előképzettség szerint is sokszínű grémiummá alakult a klubnap. Megmutatkozott itt, hogy a levéltári munka fejlődésében ma már nemcsak az országos levéltárakban, hanem a Szak- és tanácsi levéltárakban egyaránt az állagvédelem külön szakágazatot képvisel, amely - jelentőségénél és újszerűségénél fogva, valamint azért is, mert tömeges igényt kell kielégítsen — egyre növekvő szakértelmet és továbbképzést igényel. Mivel drága e téren minden kísérletezés és törekednünk kell devizaigényes gépeink kapacitásának minél jobb kihasználására, ezért fontos már most a levéltári állagvédelmi tevékenység tömegessé válásának kezdetén a szervezett együttműködés, a gépfelhasználás, az anyagbeszerzés, képzés területén. Megtisztelő kötelezettség hárul a már tapasztalattal rendelkező levéltárakra, amelyeknek képviselői itt örömmel vállaltak tanító, tapasztalatcserét szervező és biztosító szerepet. Tudjuk, minden egyes kérdés, minden egyes kísérlet gazdagítja ismereteinket. Igaz: anyagi lehetőségeink meglehetősen korlátozott volta miatt rendszeres szolgáltatásra nem rendezkedhetünk be, de jelen vendéglátói minőségemben, Budapest Főváros Levéltára munkatársainak nevében moridhátóm: rtilrit a múltban, úgy ä jövőben is szívéseri látjuk á hozzánk látogató kollégákat.