Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Szász János: Iratvédelem és költöztetés Budapest Főváros Levéltárában

dott. Legfeljebb a sérült vagy szennyeződött dobozokat kellett kicserélni. A dobozokkal párhuzamosan a könyvekét dobozokhoz hasonlq csomagokba kötve költöztettük, papírral burkolva. Rongálódás ezeknél sem történt. Bedobozoltunk összesen 11 912 nagyobb méretű (48x31x14 cm), és 3694 darab kisebb méretű dobozt (38x26x11 cm). Ezen kívül becsomagoltunk 547 iratfolyóméter könyvet. Említettük már, hogy az anyag igen szennyezett volt a raktározás adottságai miatt. A próbafertőtlenítósek bizonyították, hogy annál nehezebb a fertőtlenítés, minél szennyezettebb az anyag. Ugyanez áll a nedvességtartalomra is. Ez utóbbi nehézség könnyen leküzdhető volt. A nedvesebb raktárakból származó iratokat fertőtlenítés előtt két héttel szállítottuk a KÖJÁL hőlégkamráiba, ahol a nedvességtartalmat a fertőtlenítés eredményességéhez szükséges szintre szállították le. A szennyezettség felszámolása nagyobb feladat volt. Mivel levéltárunknak ilyen irányú tapasztalata nem volt, az Országos Levéltárhoz fordultunk, ahol erre a munkára kiképzett munkaerők voltak, megfelelő eszközökkel. A portalanítás folyamata a következő volt: a szennyezett anyagot leszedték a polcról, portalanító gépben megtisztították, közben az anyag helyét lemosták és a megtisztított iratcsomák tiszta helyre kerültek vissza. A portalanító gépeket az Országos Levéltár műszaki dolgozói kísérletezték ki. Technikailag két egységből állt: a porelszívóból és a kompresszoros keféből. A porelszívó négykeréken mozgatható, munkánál rögzíthető szerkezet, szekrényszerű kiképzésben (lásd vázlatrajz). A szekrény alsó felében van egy elszívómotor (A), amelyik ferdén elhelyezett szitán (B) és az arra rakott, cserélhető szűrővásznon (C) keresztül szívja át a felső rekesz levegőjét, miközben a por a szűrővászonra rakódik. A felső rekeszben van a korong (D), amire a tisztítandó anyag kerül. A második egység a kompresszoros kefe, amely egy középen lyukas kefe (autómosókefe), amelyhez gumicső csatlakozik. A gumicsövön keresztül a kompresszor levegőt présel a portalanítandó anyagra (E). A munkafolyamat a következő: az iratcsomót a dobozból kiemelve a porelszívó korongjára helyezték. Az anyag átkötő szalagját meglazították és a kompresszoros kefével átkefélték. A kefe a felszíni szennyeződést, a kompresszor által bepréselt levegő az iratok között meghúzódó port is kifújta. A zárt térben létrejött porfelhő sem az anyagra, sem a környezetre nem szállhatott, a portalanító egészségét sem károsította, mert az elszívóberendezés a szűrővászonra szívta a pormennyiséget. A szűrővásznat időnként cserélni kellett. A készülék előnye, hogy alapos munkát végzett, kímélte a személyzetet és megakadályozta, hogy a szállongó por visszaszálljon az anyagra. Munka közben arra kellett vigyázni, hogy túl nehéz csomagot ne rakjunk a korongra vagy ne dobjuk rá az anyagot, mert előfordult olyan eset is,