Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Szász János: Iratvédelem és költöztetés Budapest Főváros Levéltárában

hogy a keményebb rárakásnál a tartókorong tengelye eltörött és ez késleltette a munkát. Hűvösebb, nedvesebb raktárakban előfordult, hogy az olaj besűrűsödött a kompresszorba és a készülék olyan terheléssel indult, hogy kiverte a 10 amperes biztosítékot. (Sajnos, hálózatunk erősebbet nem bírt el.) Lényegesen kevesebb volt az üzemzavar, ha a kompresszor lendkerekét indulás előtt néhányszor megforgattuk emberi erővel. Talán még egy adatot említenénk a portalanítással kapcsolatban: a négytagú portalanító brigád 1000 iratfolyóméter anyagot 180 óra alatt portalanított, de ebbe beleszámított a kisebb géphibásodás, a dolgozók beöltözése és óránként néhány perces cigarettaszünet is. A bedobozolt és portalanított anyag legbiztosabb szállítása konténerekben történhetett. A fertőtlenítés ugyanis vákuumos kazánokban történt, ahol előbb kiszívták a levegőt a fertőtlenítő térből, azután engedték be a fertőtlenítő gázt. Ezáltal a gáz a papír pórusain át az iratanyag minden részébe beszivárgott, még a könyvek lapjai közé is. Ez a tény feleslegessé tette a dobozok kibontását vagy az iratok fellazítását, szétrakását. Könnyű volt tehát a konténerrel végzett munka. A konténereket Budapest Főváros Levéltára terveztette és készíttette el, Dexion-Salgó elemek tartóinak felhasználásával. A feladat az volt, hogy egy ember által hordozható legyen, akár lépcsőn is, leggazdaságosabban helyezhessük el a fertőtlenítő kazánba és e feltételek mellett minél több anyagot szállíttathassunk benne. így alakult ki a vázlatban ábrázolt forma, amellyel mindhárom követelménynek igyekeztünk megfelelni. Négy doboz fért egy-egy konténerbe. A szállítás megkönnyítése végett a konténereket megszámoztuk 1-től fölfelé emelkedő számsor szerint, a dobozokat szintén emelkedő számsorban raktuk bele, így kirakásnál a konténereket megfelelő számsorba összerakva, mindjárt a megfelelő helyre tudtuk tenni a megfelelő dobozokat. Semmiféle kavarodás nem volt, ami ilyen hatalmas anyag megmozgatásánál igen jelentős eredmény volt. A konténereket a Fősped Vállalat emberei rakták meg, ők vitték bútorszállító kocsikon a KÖJÁL kazánjaihoz és onnan a Heinrich István utcai raktárba. Néhány nehézségre azonban itt is fel kell hívjam a figyelmet. A konténerek éle balesetveszélyes volt, ezért nagyon kellett vigyázni. Sajnos, a dobozok sem voltak szabvány szerint rakva. így a jobban tömöttek a konténerbe helyezéskor megsérültek. Ezeken úgy igyekeztünk segíteni, hogy a zárólapot áthelyeztettük a konténeren, az éleket lecsiszoltattuk, sajnos, a sérülés mégis fennállt, ha a rakodók nem jártak el kellő óvatossággal. Az egész szállítás alatt az anyagnak kb. 10%-át kellett újradobozolni. Megismétlem azonban, hogy irat ilyen esetekben sem sérült meg.