Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)
Szász János: Iratvédelem és költöztetés Budapest Főváros Levéltárában
SZÁSZ JÁNOS* Iratvédelem és -költöztetés Budapest Főváros Levéltárában Több mint fél évtizedes portalanftási, fertőtlenítési és költözési komplex munkálatok záródtak le 1980. szeptember 30-án a Főváros Levéltárában. A megmozgatott anyag mennyisége, a végzett munka sokrétűsége olyan méretű volt, amelyhez hasonlót — legjobb tudásunk szerint — eddig egyetlen levéltár sem végzett. Ezért hasznosnak véljük a munka során szerzett anyagvédelmi tapasztalatainkat közreadni olyan intézmények részére, amelyek hasonló problémák előtt állnak. A levéltár raktározási célokra a második kerületi Heinrich István utcában 1977-ben kapott új épületet. Ez volt a célállomás, ahová az anyagot — a kedvezőtlen bazilikái pinceraktárakból — költöztetni kellett (az eredeti elképzelések szerint 5000 iratfolyómétert, a megvalósulás során azonban csak 3500-at). A szállítás kiindulópontja a Bazilika altemploma, ahol a második világháború során létesített légvédelmi óvóhelyen és szükségraktárban az iratanyag veszélyezetten tárolódott: porosan, gombafertőzötten, a szellőztetés minimális lehetőségeivel — úgy, ahogy azt az adottságok lehetővé tették. Feladatunk az volt, hogy a fadeklik közé hevederezett, szennyezett, gombafertőzött irathalmazból a legmodernebb elvek szerint raktározott, minimálisan poros és fertőtlenített iratok kerüljenek az új raktárak polcaira. Közben azt a kockázatot is vállalni kellett, hogy az anyag károsodást szenved a költöztetés, a fertőtlenítés vagy az új raktárak megváltozott hőmérsékleti és nedvességi feltételei következtében. A költöztetést az iratok bedobozolása előzte meg. Valószínűtlennek látszott ugyanis, hogy ilyen hatalmas levéltári anyagmozgatás lebonyolítható legyen, ha az iratok csomókban maradnak. A dobozolás amúgy is a levéltár egyik tervfeladata volt és a költözés csak annyiban változtatott a terveken, hogy a munkát intenzívebbé tettük és dobozolásra a költöztetendő anyagot jelöltük ki. 1974 közepétől kezdődött a dobozolás és 1976. IV. negyedévében fejeződött be. Az idő sürgetése miatt az iratanyagot fraktúr formában hagytuk, emelkedő sorszám szerint leellenőriztük, majd beraktuk a dobozba. Bár kétségtelen, hogy a gyorsított munka többlettel járt, szükséges volt megtenni, mert a több éves munkával költöztetett iratanyag egyetlen irata sem sérült meg — még olyan esetben sem, ha fertőtlenítés közben a kazán beolajoso* Szász János, Sz. Pásztor Edit—Pechán Gáborné és Barkó Gábor korreferátumainak előadására időhiány miatt nem volt lehetőség. Úgy véljük azonban, hogy írásban leadott és értékes tanulságokat tartalmazó megállapításaik közreadása kötetünkben indokolt. (Szerk.)
