Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Körmendy Lajos: Levéltári reprográfia a Magyar Országos Levéltárban

vétel fér el, mint egy 35 mm-esre, arról nem is beszélve, hogy az előbbi ára kevesebb mint a fele az utóbbinak. Nagyméretű térképeknél síkfilmek használata ajánlatos. Ezeken — nagyobb lévén a felület — gyengébb kicsinyítésre van szükség, következésképp tisztább, élesebb képet kapunk. Nagyításokat és xeroxokat általában kutatók részére készítenek a levéltárak, illetve akkor, ha egy mesterséges gyűjteményt kívánnak létrehozni. Erre a legjobb példa az Országos Levéltárban létrehozott Mohács előtti fényképgyűjtemény, ahol megtalálható a történeti Magyarországra vonatkozó (lényegében) összes oklevél reprodukciója. A xeroxmásolatok fényes karriert futottak be a 60-as és 70-es években. A kutatók nagyon kedvelik, mert gyors, olcsó és jó minőségű másolatok és mert hagyományos, természetes körülmények között olvashatók. Sokan úgy vélik, hogy a xerox jobb és modernebb reprodukció, mint a mikrofilm. Ha közelebbről vizsgáljuk meg a kérdést, más derül ki. Egyrészt: az általánosan használt xeroxmásolatok ugyanolyan papírra készülnek, mint a mai iratok, tehát az élettartamuk hasonlóan rövid. Másrészt: helyigényük három-négyszerte nagyobb (ezt tapasztaltuk az Országos Levéltárban az U et C című állag xeroxozása során). Harmadrészt a ma használatos xeroxokról oldószerrel (aceton, benzin, alkohol) könynyen eltávolítható az írás, tehát a másolat hitelessége csekély. Mikrofilmlapot az Országos Levéltárban nem használunk, mert nem előnyös nagy tömegű, egybefüggő irategyüttesek filmezésére (kisebb, jól elhatárolódó egységek esetén, amelyek ráférnek egy filmlapra, viszont kitűnőek) és mert erős kicsinyítést kívánnak meg (tehát a képminőség nem olyan jó), arról nem is beszélve, hogy az általunk filmezett vegyes formátumú anyag szintén előnytelen a filmlapnál. 2. Az Országos Levéltárban folytatott filmezési fajták Az előzőekben már röviden meghatároztam a különböző mikrofilmezési fajtákat. Mi elsősorban biztonsági és egyben anyagóvó filmezést végzünk, a saját anyagról készített negatív filmet más városban őrizzük és az eredeti irat helyett a negatívról készített pozitív példányt bocsátjuk a kutatók rendelkezésére. Jelentős kiegészítő filmezést is végzünk. Ide tartoznak azok a központi filmezési akciók, melyek eredményeképpen ma a filmtárunkban mikrofilmen megtalálható az összes magyarországi egyházi anyakönyv, a kezdetektől 1895-ig, Mohács előtti oklevél, megyei közgyűlési jegyzőkönyv és most folyik hasonló akció a feudális kori összeírások reprodukálásával. Kiegészítő filmezést végzünk akkor is, amikor külföldi csere-