Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Körmendy Lajos: Levéltári reprográfia a Magyar Országos Levéltárban

KÖRMENDI LAJOS Levéltári reprográfia a Magyar Országos Levéltárban 1. A levéltári gyakorlatban alkalmazott reprográfiai formák Tudomásom szerint több megyei levéltár foglalkozik azzal a gondolattal, hogy reprográfiai műhelyt állít fel. A legfontosabb kérdés, amit mindjárt, még a műhely felállítása előtt tisztázni kell, az az, hogy milyen mikroformát válasszon a levéltár. A döntésnél több tényezőt kell figyelembe venni. Először is, hogy milyen filmezést kíván a levéltár folytatni. Biztonsági filmezést? (Az anyagot oly módon biztosítani, hogyha az eredeti elpusztul, megmaradjon a mikrofilm.) Anyagóvó filmezést? (A biztonsági példányról egy másolatot készíteni és az eredeti iratok helyett ezt bocsátani a kutatók rendelkezésére.) Kiegészítő filmezést? A saját iratanyagot máshol őrzött iratok mikrofilmjeivel teljessé tenni, esetleg mikrofilmcsere keretében.) Helyettesítő mikrofilmezést? (Selejtezés előtt felvételezni az iratokat, s a mikrofilmet megőrizni az iratok helyett.) Publikációs céllal történő filmezést? (Magyarországon eléggé ismeretlen fogalom, pedig nagyon praktikus dolog. A lényege: mikrofilmen sokszorosítani és terjeszteni a kiadványokat, megtakarítván ezzel a hatalmas nyomdai és postai költségeket.) Az előbbiekben felsorolt mikrofilmezési fajták mellett döntő szempont a filmezendő iratok formátuma (A/4, A/3, B 4 stb.), állaga (kötetek, különálló lapok, tervek), állapotuk (ép, rongált), az írás (nyomtatott, gépelt, kézírás, rajz), az irategyüttesek levéltári jellemzői (nagy, összefüggő egységek, ezek szerkezete, kisebb kollekciók stb.). A levéltári gyakorlatban a legelterjedtebb mikroforma a 35 mm-es tekercsfilm rendszer, az Országos Levéltár technikai apparátusa is erre épül elsősorban. Többek szerint ez egy elavult forma, ennél sokkal modernebb pl. a mikrofilmlap (mikrofiche), hiszen egy A/ó-os méretű filmlapon 72 vagy még ennél is több felvételt tudnak elhelyezni és könynyebb a tájékozódás. Mi ezen vélemények ellenére mégis maradunk a 35 mm-es filmnél, mert ez felel meg legjobban a céljainknak: zömmel régi, rossz állapotban lévő, vegyes formátumú, nagytömegű teljes irategyütteseket filmezünk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy más mikroformának ne lenne létjogosultsága a levéltári területen. A/4-es vagy annál kisebb méretű, egységes formátumú, modernkori iratanyagnál 16 mm-es mikrofilmet célszerű használni (mi is rendelkezünk néhány ilyen tekerccsel). Egyrészt mert olcsóbb: egy 16 mm-es tekercsre két-háromszor annyi fel-