Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Borsa Iván: A levéltárak iratvédelmi munkájáról

világért se tegyenek dobozba, inkább hagyják úgy, ahogy van addig, amíg ki nem szárították és nem fertőtlenítették, mert legalább olyan kárt okozva felgyorsítják a teljes pusztulás folyamatát. Ennek vannak még részletei, hogy egy csomó anyag hány dobozba fér el, hogy kell rendezni, elhelyezni, ez is őrzési kérdés, de kevésbé a konzervátorokra, restaurátorokra, inkább a levéltári kezelőkre tartozik, akik a raktári rendet alakítják ki. Az őrzési egységeknél azt kell tudni, hogy az egybekötött kötetnek nagy előnye, hogy ha a kötetet lelapszámozzák, ily módon tulajdonképpen a raktári jegyzékbe beírva a lapszámot is, minden levéltár, amelyik ebben a rendszerben dolgozik, meg tudja mondani, hogy hány lapja van. Mi azt sem tudjuk megmondani, hogy hány ügyiratunk van, jó esetben azt tudjuk megmondani, hogy hány dobozunk, vagy hány csomónk van. Tehát itt is le vagyunk maradva az élvonaltól, márpedig az őrzésnek védelmi szempontból igen fontos velejárója, hogy az ira'.anyag le legyen számozva, hogy ha kiadjuk kutatónak, akkor automatikusan kapjuk vissza ugyanazt a mennyiséget, mint amit átadtunk. Még csak kísértésbe sem eshetik a kutató, hogy valamit esetleg megcsonkítva vagy más formában emel ki az egészből. Ezek a kérdések az őrzésnek a levéltáros oldaláról nézett vagy látott kérdései voltak. Az őrzés az iratvédelemnek az aktív oldala, a konzerválással, restaurálással együtt. A raktár az a terület, ahol ez a két szempont alapvetően érintkezik. Hogy a raktárban milyen a hőmérséklet, milyen a légnedvesség, erről már nem feltétlenül levéltárosoknak kell gondoskodniuk, de erre is kell gondolni. És nem lenne olyan nagy vállalkozás, hogy minden raktárhelyiségben, legyen az reprezentációs, frissen épült raktár, vagy kétségbeejtő pinceraktár, igenis kellene mérnünk rendszeresen a hőmérsékletet és a légnedvességet, mert ennek a grafikonját, ha le tudják tenni az illetékesek asztalára, jobban dokumentálják, mintha csak mondják, jaj de nedvesek az x utcai raktárak. A fertőtlenítés. Ma már komolyabb, nagyobb levéltár nem épül fertőtlenítő berendezés nélkül a világban. Ez oly mértékig alakult ki, hogy a levéltárba való beszállítás útvonalának az elején van a fertőtlenítő rendszer helyezve, ahol mielőtt beviszik az épület többi részébe az újonnan érkezett iratanyagot, előbb fertőtlenítik. Egy helyen olyat is láttam, hogy az új raktár kis fülkékből áll és minden fülke gázbiztosan zárható és az etilénoxidos palack ott áll a folyosón, és ha valaki úgy gondolja, hogy nem ártana már az egyik fülkét fertőtleníteni, akkor bezárja azt a kamrát, odatolja a palackot, a kiálló csonkra ráhúzza a csövet és máris saját önkiszolgáló módon fertőtlenít. Én azt hiszem, hogy ez talán egy extrém példa volt, nem azért mondtam, hogy erre törekedjünk, de hogy a levéltárosokat és a levéltárépítőket meny-