A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

II. Egyházi levéltárak - Rosdy Pál: A Magyarországi Római Katolikus Egyház szervezeti felépítéséről és levéltári intézményeiről

Ma Magyarországon tizenegy római katolikus egyházmegye van. Az egyházmegyék területét az 1920. évi békeszerződés által megállapított új államhatár módosította. Az esztergomi egyházmegye jelentős része, az egri egyházmegye kis része azóta Csehszlovákia, a csanádi egyházmegye nagyrésze Románia és Jugoszlávia, a kalocsai egyházmegye nagyrésze és a pécsi egyházmegye kis része Jugoszlávia, a szombathelyi egyházmegye egyrésze Ausztria és Jugoszlávia, a győri egyházmegye egyrésze pedig Ausztria területéhez tartozik, ami természetesen egyházszervezeti változásokat is hozott magával. A rozsnyói, kassai és szatmári egyházmegyék területének egyrésze viszont Magyarországon maradt, és az egri főegyházmegye területén belül mint „magyarrészi" egyházmegyék működnek, hasonlóképpen a nagyváradi egyházmegye egyrésze is a csanádi püspökség területén belül. Az egyházmegye olyan közigazgatási egység, mely általában több vármegye területét is felöleli, és élén a püspök, pontosabban megyéspüspök áll. Az esztergomi egyházmegye kiemelkedő szerepének megfelelően, már igen korán olyan főegy házmegy évé vált, amelynek élén érsek áll. Az egyházmegye kormányzása szempontjából az érseknek és püspöknek azonos jogállása van. Püspök és érsek között csak az a különbség, hogy a megyéspüspök joghatósága csak saját egyházmegyéjére terjed ki, az érseknek azonban saját főegyházmegyéjén kívül joghatósága van a neki bizonyos szempontból (főleg az egyházi bíráskodás terén) alárendelt (ún. suffraganeus) egyházmegyék felett is. Magyarországon Esztergom után Kalocsa volt már a középkorban érsekség, 1804 óta pedig Eger is érseki székhellyé vált. Az esztergomi érseki egyházmegyéhez a következő suffraganeus egyházmegyék tartoztak: a veszprémi, a váci, a nyitrai, a pécsi, a győri majd a 18-19. századtól kezdve a besztercebányai, székesfehérvári, szombathelyi római katolikus, a munkácsi, eperjesi görög szertartású püspöki egyházmegyék, a pannonhalmi főapátság és (1804-ig) az egri püspöki egyházmegye is - a kalocsai érseki egyházmegyéhez a nagyváradi, a csanádi és erdélyi püspöki egyházmegyék -, az egri érseki egyházmegyéhez a rozsnyói, a szepesi, a szatmári és a kassai püspöki egyházmegyék. Külön kell szólni a magyarországi egyházszervezet sajátos jelenségéről, az esztergomi érsekek prímási joghatóságáról. Az esztergomi érsekek 1 394 óta a magyar egyház prímásai, mint a mindenkori pápa „legátus natus"-ai, „született követei". Ez arra hatalmazta fel őket, hogy az ország területén bárhol főpapi tevékenységet végezhettek, és az egyházi bíráskodásban harmadfokú fórumként ítélkezhettek a római fórumok helyett. A prímások az ország politikai közéletében is vezető szerepet töltöttek be (királyi kancellár stb.). Ebből következően az esztergomi Prímási Levéltár kiemelkedő történeti forrásanyagot őriz, nem csupán az esztergomi főegyházmegye, és nem is csak az érseki joghatóságához tartozó suffraganeus egyházmegyékre terjed ki anyaga, hanem az egész országra.