A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)
II. Egyházi levéltárak - Kormos László: A Magyarországi Református Egyház.levéltárai
levéltárismertető időrendi elenchusát,melyetTóth Sámuel adott ki „Kerületi jegyzőkönyvi kivonatok 1657-től" címmel. A Tiszántúli Egyházkerületi Levéltár tulajdonképpen öt levéltárat kapcsol egybe: 1. a superintendensi levéltárat 1567-től kezdődően; 2. a kollégiumi levéltárat (1579-től kezdődő iratanyagával, amelyet először Hatvani István, Sinai Miklós, majd Balogh Ferenc professzorok rendeztek), mint a legtöbb forrással rendelkező két alaplevéltárat; 3. az ágensi levéltárat, mely 1606-tól 1859-ig a kormányhatósággal kapcsolatos iratokat őrzi; 4. a konventi levéltárat 1822-től kezdődő iratanyagával (Péchy Imre, Tóth Sámuel gondozásában); 5. a nagykönyvtári levéltárat, mely a Nagykönyvtár őrzésében önállóan gyűjtött iratanyaggal rendelkezik, és levéltárhoz tatozása Ferenczy Gyula 1911 -ben történt kezdeményezése után sem rendeződött. (Jelenleg az iratanyag - mely 1272-ig nyúlik vissza - a Nagykönyvtár kézirattárában fekszik). Mindezek a levéltárak 1951 -ben egyesültek Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár néven. A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár tartalmazza a magyarországi egyházi levéltárak között a legbőségesebb történeti forrásanyagot. Nevezetes irategyüttesei a következők. A közgyűlési jegyzőkönyvek, melyek 1567-től a mai napig folyamatosan megvannak. A Püspöki Hivatal ügyviteli iratai 1713-ban kezdődnek. Külön gyűjteményt képeznek a püspökök iratai 1728-tól, köztük Zoványi György, Szilágyi Sámuel, Budai Ézsaiás, Szoboszlai Pap István iratai. Ez utóbbi országgyűlési naplója és 1825-1855 közötti iratai bőséges reformkori anyagot is tartalmaznak. Kiemelkedő forrásértéket képviselnek Baltazár Dezső és Révész Imre iratai, illetve naplói (Baltazár Dezső „Amerikai Napló"-ja, Révész Imre szolgálati naplója). A Tiszántúli Egyházkerületi Levéltár is őriz családi oklevéltárakat, köztük a Feketecsalád (1695-1845), Fekésházy-család (1428-1625) eredeti és másolatban fennmaradó iratait. A professzorok, lelkészek összegyűjtött levéltári anyag szintén jelentős fondokból áll. Köztük kiemelkedik Sinai Miklós 1209-1792-ig terjedő oklevélgyűjteménye és Révész Imre levelezése (1841 -1881 ), valamint a Balogh Ferencféle gyűjtemény. A Tiszántúli Egyházkerület Levéltári joghatósága alá tartozik két fíóklevéltár, nevezetesen a Nagykunsági Református Egyházmegyei Fióklevéltár (1691 -tői kezdődően) és a Hajdúsági Református Egyházmegyei Fióklevéltár (1771 -tői kezdődően), melyek egyházmegyei levéltári iratanyagot őriznek. - A Tiszántúli Egyházkerület 1734-ig 14,1822-1952 között 13 és 1952 után 9 egyházmegyéből áll. A két fióklevéltáron kívüli egyházmegyei iratokat az egyházkerületi levéltár őrzi. Komoly forrásértékű ezek között a békésbánáti, 1696-ban kezdődő, a Debreceni Egyházmegye 1615-ben, a szabolcsi 1596-ban és a nagykárolyi 1602-ben kezdődő iratanyagával.
