A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Hozzászólások:

a kutatás számára ilyenként tehát tartósan együtt nem tartható voltára, a dokumentációt teljes egészében filmre kell venni; 3. egyidejűleg gondoskodni kell a dokumentációt használhatóvá tevő történeti, archeográfiai bevezetés, valamint egy, a szükséges mutatókat és egyéb mellékleteket tartalmazó segédkönyv közzétételéről; 4. a filmről az igényeknek megfelelően teljes vagy részkópiák készíthetők. A dokumentációk készítése kapcsán a témák meghatározására, módszertani ajánlások kidolgozására, és számos munkajogi, szerzői, nemzetközi és anyagi kérdés szabályozására bizottságot tanácsos létesíteni. Mindehhez a kezdeményező lépéseket a Levéltári Szekció megteheti, bár intézményesen bizonyára nem vállalhatja - az Akadémia vagy a Minisztérium helyett a komplex munkaszervezést. Karsai Elek: A legújabbkori történelem kutatása iránt egyre fokozódó érdeklődés - tekintetbe véve a jelenleg érvényes korlátozó szabályzatot - súlyos gondként nehezedik a levéltárosok vállaira. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy egyre sürgetőbb a társadalmi igény a közelmúlt magyar történelmi eseményeinek, az események mögött ható erőknek az eddiginél részletesebb és hogy a divatos jelzővel éljek: árnyaltabb - feltárására és megírására, még nagyobbnak tűnik - és valójában az is - e téren a levéltárosok által megoldandó feladat. De nem a problémákat akarom elősorolni, azok jól ismertek a tisztelt levéltáros kollégák előtt, hanem e szerény hozzászólás keretében szeretnék felvetni néhány, nem is olyan nagyon újszerű gondolatot, javaslatot, melyekről úgy vélem, hogy megérdemlik a vitát. Kiinduló pont: a levéltári forrásokhoz azok őrzői könnyebben jutnak hozzá - és adott helyzetüknél fogva jobban is ismerik azokat - mint a kívülállók, a kutatók jó részét is ideértve. Tehát az ismert nehézségek ellenére a levéltárosoknak folytatni kell azt a publikációs munkát, amelyet már a 40-es évek végén megkezdték, és kisebb-nagyobb zökkenőkkel (ha szabad ezt az enyhe, finom jelzőt használnom) mind a mai napig folytatnak is, mind az országos, mind a területi levéltárakban. De azt sem lehet elhallgatni, hogy a levéltárosok körében a publikációs munka iránt csökkent az érdeklődés - szintén ismert okokból - ahhoz a lendülethez képest, amely e tevékenységet a 60-as években jellemezte. A forrásközlési munka nem szűnt meg, egyes sorozatok még élnek, de van bőven aggodalomra ok a jövőt illetőleg. Elgondolkoztató, hogy az utóbbi években - vagy évtizedben - szinte fel sem merült annak szükségessége, hogy egyes országos jellegű és fontosságú témák forrásanyagát országosan, valamennyi