A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Hozzászólások:

levéltár közös erőfeszítésével tárjuk fel és publikáljuk. Pedig van mire, éspedig jó példákra hivatkozni; e szűk szakmai körben a tisztelt kollégák azt hiszem, nem igénylik a felsorolást. Mindjárt vegyünk néhány témát, melyek országos összefogást igényelnek: a magyar közigazgatás átalakulása 1848-tól 1950-ig (a tanácsi rendszer kialakulása); a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása 1948-ban (benne: az ebó munkásigazgatók névsora); a gépállomások, állami gazdaságok szervezése, működésük első szakasza; a falujáró mozgalom a felszabadulás után; és hogy egy kicsit haza beszélje le a szakszervezeti mozgalom 1944-45-ben. Több évtizedes forráspublikációs múlt tapasztalatai arra intenek, hogy ne kergessek vágyálmokat. Azt is tudom, hogy ma, 1981 -ben nem ugyanaz a helyzet e területen, mint volt a 60-as évtizedben. Ennek ellenére úgy vélem, nem állunk megoldhatatlan feladat előtt. A közös munka megszervezésére, egységes feltárási és feldolgozási elvek rögzítésére igen alkalmasnak találom új egyesülésünket - legalábbis a kezdeti lépések megtételére. A Levéltáros Szekció mint társadalmi szerv, magára vállalhatja országos jellegű forráskiadványok tervének összeállítását, segítséget nyújthat a Levéltári Osztálynak a munka irányításában és koordinálásában. (Régebben, a sokat bírált LOK időszakában működött ilyen társadalmi jellegű, országos forráskiadvány bizottság...) Ami pedig ma az egyik legnehezebb problémát, a forráspublikációk megjelenését, anyagi fedezetét illeti, kellő átgondoltsággal - és nem kevés fáradsággal - meg lehet találni azokat az országos szerveket, intézményeket, melyeket meg lehet nyerni a jó ügy támogatására, - a Magyar Tudományos Akadémián kezdve, a Hazafias Népfronttal folytatva és a Szakszervezetek Országos Tanácsán végezve. De a munkát el kell kezdeni. Benda Kálmán: A hozzászólások, korreferátumok, viták sokfelé elágaztak, az én általam mondottakkal lényegében csak Ember Győző akadémikus foglalkozott konkrétan. Nagyon köszönöm neki, hogy elmondotta azt a valamennyiünk számára „roppant megjnyugtato" dolgot, hogy az Akadémia már 1976-ban kialakította a távlati forráskiadványoknak az egész rendszerét. Teljes mértékben megértem, hogy ez - függvényeként egy nagy kutatási és még be nem indult tervnek - még nem került nyilvánosságra, bár sajnálom ugyanakkor, mert hiszen ez nem egy öt vagy tíz évre, hanem hosszú évtizedekre szóló terv, és talán nem lett volna haszontalan publikálni. [Mindenesetre azt hiszem, hogy