A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Benda Kálmán: A magyar forráskiadás története és jelenlegi helyzete

kiadása elől. Az egyetemeken csak a levéltárszakosok tanultak paleográfiát, de arról, hogy egy forráskiadványt hogyan kell készíteni, ők sem hallottak. A forráskiadás az Országos Levéltár és részben a Történelmi Társulat keretei közé vonult vissza, a kiadványok száma egyre csökkent. 1971 -ben a Magyar Történelmi Társulat, akkori elnökének a kezdeményezésére és vezetése alatt, bizottságot létesített egységes és korszerű forráskiadási szabályzat megalkotására. A bizottság megalakult, a feladatokat kiosztották, aztán soha többé nem hívták össze. Fölmerült a régi forrásközlő folyóirat, a Történelmi Tár valamilyen formában történő felújítása is, - ebből senrHett semmi. Az utóbbi években a forráskiadást egyre inkább a roíconfudományoíc veszik át, persze csak a számukra érdekes vonatkozásokban. Akire rásüthető, hogy író is volt, valami köze van az irodalomtörténethez, annak az irodalomtörténészek kiadják a levelezését, iratait is, kötetben együtt, vagy egyes darabokat külön is. így jelenhetett meg Rimay János vagy lllésházy István és mások néhány politikai irata az Irodalomtörténeti Közleményekben. Néprajzi vonatkozásai miatt a néprajzosok kiadták a magyarországi boszorkányperek okmánytárát, persze a saját szempontjaik egyoldalú érvényesítésével. A nyelvészek rendszeresen közölnek főleg 16. századi magyar iratokat, tartalmukra való tekintet nélkül, ami a kezükbe kerül. Sajnos a szövegek gyakran megbízhatatlanok, tele vannak rossz olvasattal. A 70-es évektől országszerte megerősödött a hely történetírás. Múzeumok, levéltárak, városi tanácsok versengve adják ki a különböző monográfiákat, összefoglaló feldolgozásokat és forráskiadványokat. Ez utóbbiakról szólva azt kell mondanunk, színvonaluk nagyon vegyes. Vannak köztük mintaszerűen szerkesztett, fontos kiadványok, de jórészük a minimális tudományos követelményeknek sem felel meg. Igaz, nincs norma, nincs szabály, amihez igazodhatnának. Mivel nincs egységesen irányított forrásfeltárás, témaválasztásuk teljesen heterogén és ötletszerű. Mivel még központi nyilvántartás nincs, ezek a megyei kiadványok nemegyszer ki is esnek a történészek látóköréből. A forrásfeltárás és -kiadás országos szinten való szabályozása és irányítása nem lehet ennek a levéltárosi testületnek a feladata. De azt hiszem, vállalhatja a forráskiadás mesterségbe// részének, a közreadás módjának 1 a szabályozását. Annak írásban való rögzítését, hogy hogyan történjék az anyaggyűjtés, a gyűjtött anyagból mit és hogyan közöljünk, az iratokat kísérő apparátus miről kell hogy felvilágosítást adjon. A forráskiadási szabályzat elkészítése a mi feladatkörünkbe tartozik, és meggyőződésem, hogy elkészítésével igen nagy lépéssel visszük előre a forráskiadás ügyét.